Mekorama

Ha azt mondom, hogy a Mekorama sokban hasonlít a Captain Toad: Treasure Tracker játékra, akkor elég nagy igazságot mondok, de egyben félre is vezethetlek. Igen, mindkét játékban kis figurákat kell navigálnunk, de míg a Nintendo saját címében inkább a vidám kaland és a térbeli gondolkodás keveredik, addig a Mekorama egészen más irányba indul. A játék, ami először mobilon hódított, most Switch-en is megmutatja, hogy a tőle elvárt okos, pihentető gondolkodás mellett igazi szórakozást is kínál.

A játékélmény

A kis robot kalandja – egyszerű, de szórakoztató

A játékmenet az egyszerűségében zseniális. A célod, hogy a kis robotot, B-t átvezesd a különböző szinteken, úgy, hogy a pályákon mozgó platformok, titkos átjárók és más akadályok között navigálj. Az egész játék olyan, mint egy dioráma, ahol a különböző szinteket egy-egy apró perspektívából kell felfedezned. A kamerát körbeforgatva kereshetsz megoldásokat, miközben a háttérben a világ egy-egy részlete is új perspektívát adhat a rejtvényekhez.

Bár az alapmechanika pofonegyszerű – tapogasd meg a képernyőt, és B elindul –, a pályák egyre bonyolultabbá válnak. A játék kreatívan építi fel a kihívásokat, és ahogy haladsz előre, egyre inkább szükség lesz arra, hogy különböző elemeket mozgass, hogy utat nyiss a robotnak. Ez egy olyan élményt ad, ami okosan adagolja a nehézséget anélkül, hogy túl hamar frusztrálóvá válna.

A kamera – néha kicsit zűrös

Az irányítás egyébként remekül működik, hiszen tényleg nincs más dolgunk, mint az érintőképernyőt használni. Az alapötlet, hogy egy egyszerű kattintással vezérelhetjük a robotot, tényleg jól működik. Azonban a kamera kezelését néha túlzottan érzékenynek találhatjuk. Előfordul, hogy egy-egy szint megoldásához szükséges perspektívaváltás közben véletlenül a környezetet is megmozdítjuk, így könnyen eltévedhetünk, vagy egy-egy ugrásnál elvétjük a célt. Nem tragikus, de néha elég bosszantó tud lenni.

A szintek és a testreszabás – igazán kreatív, de nem mentes a hiányosságoktól

A Mekorama egyik igazi erőssége a szintek tervezése. A játéknak rengeteg pályája van, és minden egyes újabb szint egy kis frissességet hoz. Az igazi móka akkor jön, amikor saját szintet építhetünk. Bár nem a legintuitívabb építőeszközökről van szó, a szórakozás garantált. Az egész szintépítés kicsit emlékeztet a Minecraft-ra, ahol apró blokkokból építkezhetünk, és fokozatosan egyre bonyolultabb rejtvényeket alkothatunk.

Sajnos, mint sok más esetben, ez a funkció sem mentes a hibáktól. Az építés nem annyira gördülékeny, mint szeretnénk, és mivel sokszor elég ismétlődő az egész, nem biztos, hogy hosszú távon leköti a figyelmünket. Azonban azok számára, akik szeretik a szintépítős és kreatív megoldásokat, biztosan ad egy plusz élményt.

A grafika és hangulat – bájos, de nem kiemelkedő

A grafika egy nagyon szép és bájos világot teremt, ahol minden a színek és formák játékáról szól. A karakterek egyszerűek, mégis kifejezőek, és a színek tökéletesen illenek a játékmenethez. Az egész dizájn olyan, mintha egy kisebb, színes animációs film részesei lennénk. A háttér és a pályák egyszerűek, de jól illeszkednek a játék hangulatához. A zene is kellemes, de nem igazán emlékezetes, inkább csak kiegészíti a nyugodt, pihentető légkört.