Little Orpheus

Történet: A szovjet űrhajós, aki a föld közepén kötött ki

A történet középpontjában Ivan Ivanovich Privalov áll, a szerencsétlen szovjet kozmonauta, aki nem csillagos utazásra, hanem egy óriási fúróval a Föld közepébe indult, miután elbukott az orvosi vizsgáján. Az egész kaland úgy kezdődik, hogy Ivan a General nevű férfi előtt válaszolgat egy kihallgatáson, és meséli el, hogyan élte túl a három évnyi eltűnést. A sztori alapvetően vicces és szórakoztató, de a végén nem nyújt igazi katarzist. A folyamatosan újra és újra visszatérő anekdoták, amit Ivan a Generalnek mesél, nem vezetnek igazán előre, és sajnos nem is találsz olyan mélységet vagy meglepetést a cselekményben, amire vártál.

Játékmenet: Platformer a minimumon

Mivel a játék 2.5D platformer formában jelenik meg, az alapvető játékelemek egyszerűek: ugrás, blokkok tolása, karok húzása, és a kötélre pördülés. A feladatok könnyedén megoldhatóak, nem igazán jelentenek kihívást. Néhány egyszerűbb fejtörő és platform szakasz teszi ki a játék szórakoztató részét, de nem érződik benne az a fajta impulzus, amitől igazán élvezetessé válna. A játék nem próbálkozik semmi újjal, és nem is hoz olyan elemeket, amik igazán frissítenék a játékmenetet. Ha eddig nem volt elég a monotóniából, akkor itt biztosan találkozol egy kis csalódással.

A varázslatos világok és a zene: A látvány mindent elmond

A játék igazi erőssége a csodálatosan megtervezett világokban rejlik. A játékosok eljutnak a különböző, orosz népmesékre épülő fantáziavilágokba: hatalmas dinoszauruszokkal teli őslényi dzsungelekbe, óriási fenevadak gyomrába, és elhagyatott városokba, ahol az idő maga is manipulálódik. A látvány egyszerűen lenyűgöző, minden részlet kiemelt figyelmet kapott, és az egész játék úgy érzi magát, mint egy élő festmény.

A zenei aláfestés is hozzátesz a hangulathoz, egy gyönyörű orosz szimfonikus zenekari hangzás kíséri végig a játékot, amely valóban átadja a helyszínek hangulatát. A zene egyébként kulcsszerepet kap, mivel csak akkor szólal meg, amikor támadsz, és hirtelen elhallgat, ha eltalálnak. Ez a kis részlet még fokozza is a drámai hatást.

A játék mélyebb problémái

Míg a játék világa csodálatos és a történet egy igazi mese, sajnos a játékmenet nem tudja felvenni a ritmust. A platformos részek sokszor monotonok, és miközben új világokat fedezel fel, valójában nem érezni az igazi fejlődést. Az egyszerű mechanikák, a túl könnyű fejtörők, és a játékmenet szinte teljesen lineáris felépítése miatt nem tudunk igazán belemerülni. Miután egy-egy világot végigjártunk, úgy érezzük, hogy már nincs mit felfedezni, és a történet sem ad igazi katarzist.

A legnagyobb csalódás talán a történet hiányos lezárása. Nincs igazi nagy momentuma, amitől az egész sztori maradandó élményt hagyna magában. Az egész játék olyan érzést ad, mintha egy hatalmas ígéret lenne, ami végül csak félig valósul meg.

Zárszó: Képvisel-e többet, mint amit ígért?

A Little Orpheus egy gyönyörűen megtervezett játék, ami annyi lehetőséget hordoz, de végül nem tudja megugrani a valódi játékélmény szintjét. A csodás világok és a zene igazi vonzerőt képviselnek, de a játékmenet és a történet mélyebb rétegei nem igazán tudják elvinni az élményt a kívánt szintre. Ez egy könnyed, szórakoztató kirándulás, de nem több annál. Ha valami igazán kihívásra és mélységre vágysz, akkor érdemes más játékokat keresned, de ha egy szép mesevilágra vágysz, akkor érdemes belemerülni.