I Am Setsuna

A történet – Egy egyszerű történet, de hatásos

A sztori egyszerű, és egy kicsit klisés is: egy fiatal lányt, Setsunát feláldozni készülnek, hogy megmentsék a világot. A kalandunk egy zsoldos, Endir szemszögéből zajlik, aki eleinte azzal a feladattal kezd, hogy megöli Setsunát. De ahogy lenni szokott, minden megváltozik, és együtt indulnak el a Last Lands felé, hogy megoldják a világ problémáit. A történet alapvetően nem új, de kellően érdekes ahhoz, hogy végigvonszoljon minket a játékon.

Bár a történet egyszerű és nem túl sok váratlant tartogat, a karakterek és a világépítés egész jól működnek. A játék ad némi lehetőséget a párbeszédek során, hogy Endir személyiségét alakítsuk, de őszintén szólva ez nem változtatja meg a sztori menetét. A mellékküldetések is elég egyszerűek, és a történet közben egy-két érdekes fordulatot kapunk, de semmi olyat, amit ne láttunk volna már más JRPG-ben.

A harc – A Chrono Trigger lelke

Ha van egy dolog, amiben az I Am Setsuna igazán brillírozik, az a harcrendszer. Az alapok egyértelműek: aktív idő alapú harcrendszer (ATB), ahogy a régi klasszikusokban, mint a Chrono Trigger. Az ellenségek azonnal láthatók a térképen, tehát nincs véletlenszerű találkozás, amitől a harcok sokkal átláthatóbbá és kevésbé frusztrálóvá válnak. Az időzítés kulcsfontosságú, hiszen minden karakternek van egy töltőcsíkja, és ha túl sokáig válogatsz a támadások között, az ellenség már elvégezheti a saját mozdulatait.

Az igazi mélység akkor jön, amikor a momentum pontokat elkezded használni. Ahogy feltöltöd a mérődet, egyre erősebb támadásokat tudsz végrehajtani, és ha igazán szerencsés vagy, egy szingularitás is aktiválódhat, ami gyakorlatilag garantált győzelmet ad. Ez az elem egy kis szórakoztató kiszámíthatatlanságot hoz, de ha túlságosan hagyatkozunk rá, akkor bosszúságot is okozhat, mert teljesen véletlenszerű, mikor jön létre.

A világ és a hangulat – A hó és a zongora

A világ, amit felfedezünk, egy szinte teljesen hóval borított szigetvilág. A hó és a hideg uralja az egész tájat, ami egészen más hangulatot ad a játéknak, mint egy hagyományos JRPG. Bár nem mondanám, hogy minden egyes sziget egyedülálló, a játéknak van egy bizonyos meghitt, elzárt hangulata, amit a nyugtató zongorazenével egészítenek ki. A zene egyszerű, de hatásos, és segít abban, hogy a játék teljes élménye még jobban elmerüljön a nosztalgia hangulatában.

A Switch kézi üzemmódban kifejezetten jól működik. A kis képernyőn minden tökéletesen átjön, és a játéknak pont az a fajta tempója van, ami a vonaton ülve is elég szórakoztató tud lenni. Azonban van egy hátránya: ritkák a mentési pontok, és mivel automatikus mentés nincs, nem érdemes rövid időre leülni játszani, mert könnyen úgy találhatjuk magunkat, hogy az adott szakasz elvégzése után kell újra kezdenünk.

A játékmenet – Biztonságos visszatérés

Az I Am Setsuna nem akar újítani, inkább visszanyúl a régi RPG klasszikusokhoz, és ha az ember szeretné megélni azt a varázslatot, amit a régi játékok adtak, akkor tökéletesen megfelel. A harcrendszer tényleg remek, és érezhetően arra épít, amit a legjobb JRPG-kből már megismertünk. De ezen kívül a történet és a játékmenet sokszor elég biztonságosan marad a jól megszokott vizeken, nem hoz semmi különlegeset.

Zárás – Egy nosztalgikus, de nem mindenki számára tökéletes játék

Az I Am Setsuna egy szép tisztelgés a régi JRPG-k előtt. A harcrendszer és a világ hangulata magával ragadó, de a történet és a játékmenet nem hoznak semmi különöset. Ha szeretnél egy régi iskolás RPG-t játszani, ami pontosan azt adja, amit vársz, akkor biztosan élvezni fogod. Ha viszont valami újdonságra vágysz, amit még nem láttál, akkor valószínűleg csalódni fogsz.