Final Fantasy VIII Remastered

A Történet: Ha a Valóságot Észre Se Vesszük

A történet Squall Leonhart-ról szól, aki egy depresszióval küzdő, fiatal, önmagát “lone wolf”-nak tituláló hős. A gyerek, aki egy katonai iskolában próbálja megtalálni a helyét, miközben egyre mélyebbre süllyed egy teljesen őrült és kaotikus világban. Mert hát mi történik, ha három boszorkány próbálja összezúzni a világot, miközben az iskola rejtett titkait kutatjuk? Hát persze, hogy nem kevés, éppen ezért csak akkor érdemes játszani a játékkal, ha valaki nem a sztori komolyságát várja, hanem egy felettébb szórakoztató őrületet.

Nem fogom megmondani, hogy a sztori koherens – nem az. De szórakoztató? Abszolút! Ha nem próbálod meg minden egyes szálat megérteni, akkor az egész egy kifejezetten szórakoztató káoszként van jelen. Ki ne akarná például megvívni a harcot egy mesebeli kis goblinnal, akinek még az iskolai pénzügyi gondjait is mi oldjuk meg?

A Játékmenet: Két Láb A Földön, De Az Elmélet Még Kábít

A játékmenet a klasszikus JRPG elemeket viszi tovább, de mindezt egy elég furcsa újítással: a Draw rendszerrel. Elmondom őszintén, hogy amikor először belefutottam ebbe, fogalmam sem volt, mit csinálok. A rendszer lényege, hogy egy karakter a körében a varázslatokat nem csak úgy használja, hanem először „kivonja” a harc közben az ellenségekből, hogy később aztán saját előnyére fordítsa. Na már most, ezt a rendszert nem tudtam megszokni. Rettegtem, hogy túlságosan is repetitív lesz, ami igaz is lett, ráadásul gyakran feltette a kérdést, hogy miért is játszom éppen. Amikor pedig sikerült annyi varázslatot felhalmozni, hogy a harc egy jó tízperces monoton gyűjtögetésbe torkollott, már majdnem ki akartam dobni a kontrollert.

A Guardian Forces viszont egy remek ötlet, valami egészen friss, aminek örültem. Ahogy haladsz előre a történetben, egyre több szörnyet és mitológiai lényt vonhatsz be a harcokba, és ezek nemcsak szép animációkat adnak, hanem passzív bónuszokat is. Ez egy érdekes kísérlet, mert bár nem a klasszikus „job rendszer” kerül előtérbe, a flexibilitás és a változatos taktikák lehetősége segítenek abban, hogy a harcok ne legyenek teljesen unalmasak.

A Kiegészítők: Triple Triad, A Játék, Ami Magát A Játékot Is Felülmúlja

Itt jön a meglepetés: a Triple Triad. Ez a kis kártyajáték egy remekül kidolgozott minigame, ami szinte szerves része lett a főjáték folyamatának. Ahogy új területeket fedezünk fel, a szabályok folyamatosan változnak, és ha ügyesek vagyunk, bizonyos varázslatokat is összegyűjthetünk. Tökéletes szórakozás, amiben annyi a stratégiai mélység, hogy képes elvonni a figyelmet magáról a játékról is – és hát, ne felejtsük el: a kártyák gyűjtögetése az egyik legjobb móka, amit a játék nyújtani tud. Ez a mini játék annyira jól sikerült, hogy nem csoda, ha sokan jobban élvezték, mint magát a fő történetet.

Minőségjavító Frissítések: Az Idő Vasfoga

A Remastered változat az, ami segít, hogy az élmény valóban átélhető legyen. Az új karaktermodellek jól néznek ki, de a háttér maradt, ami volt: elég „idős” ahhoz, hogy szembeötlő legyen. Persze, érthető, hogy a régi PSX-es háttérképeket nem tudták újraalkotni, de akkor is… elég furcsa, hogy a karakterek csillognak a friss HD fényében, miközben azokat a régi háttereket bámuljuk. Ha elég sokáig nézed, észre se veszed már, de az első pár órában kicsit idegesítő.

Ami viszont mindent vitt, az a játékmenet gyorsítása és az „Auto-max” lehetőség. Én személy szerint nem vagyok híve annak, hogy átugorjak mindent, de amikor már századszorra pörögnek le a szummon animációk, akkor jól jön, hogy megnyomhatom a gombot, és szépen el is tűnik a régi nyúlfarknyi harc. Ha nem lenne a minőségjavító funkció, sokkal nehezebb lenne szeretni a játékot.

A Befejezés: Az Elmebaj Határán

Összességében a Final Fantasy VIII Remastered egy szórakoztató, de kísérletező játék, ami nem mindenkinek való. Az újdonságok és a történet őrült, amit ha hagysz, akkor átélheted a maga teljességében, de ha próbálod túl komolyan venni, könnyen kifulladhatsz. A Draw rendszer időrabló és frusztráló, de a Guardian Forces és Triple Triad igazán szórakoztatóvá teszik az egész élményt. Még mindig az egyik legszokatlanabb, legszórakoztatóbb, de legfurcsább Final Fantasy rész, amit valaha láttunk.