Final Fantasy VII

A Játékmenet: Klasszikus Taktika, Lendületes Kihívás

A történet középpontjában Cloud Strife áll, aki egy titokzatos, múltbéli traumával rendelkező hős, aki egy terroristákból álló csoport tagjaként próbálja megállítani a világot felfaló megacorporációt, miközben saját identitása is folyamatosan kérdőjeleződik meg. A sztori a maga módján szórakoztató és elképesztően gazdag, és ha nem is könnyed, de kellően szórakoztató a végigjátszás – hihetetlenül sok plot twist, izgalmas karakterek, egy jó adag humor és borongós pillanatok keverednek, hogy igazán szórakoztató és komplex élményt adjanak.

A játékmenet alapvetően nem változott meg, ami a Final Fantasy alapokat illeti. A szokásos random találkozók, körökre osztott harcok és az ATB (Active Time Battle) rendszer mind ugyanazok, mint a régi időkben. Az ATB rendszer mindössze annyit jelent, hogy egyes karakterek folyamatosan töltik fel akciósávjukat, és amikor az teljesen feltöltődik, támadhatnak, varázsolhatnak, vagy bármilyen más akciót végezhetnek. Ennek az egyszerű, de mégis folyamatos döntési nyomásnak köszönhetően a harcok sosem válhatnak monotonná.

A Limit Break rendszer, ami a karakterek speciális képességeit jelenti, igazi adalékként szolgál a harcokba. A karakterek minden egyes ütéstől egyre erősebbek lesznek, és ha a mérőjük teljesen feltöltődik, egy erőteljes támadást indíthatnak, amely akár egy egész csatát is eldönthet. Az ötlet nagyon egyszerű, de egy olyan szórakoztató elemet ad hozzá, ami a játékosokat mindig újabb kihívások elé állítja.

A Történet: A Kapitalizmus Sötét Oldala

A Final Fantasy VII története valóban a maga idejében úttörő volt, és annak ellenére, hogy a világban lévő politikai és ökológiai témák már akkor is eléggé előremutatónak számítottak, ma, a 21. században, ugyanúgy elgondolkodtatják az embert. A történet a környezetszennyezésről, a háború hatásairól, és a kapitalizmus végzetes következményeiről szól – igazi komoly témák, de mindezt egy olyan fantáziavilágban, ahol a hősök tökéletesen megjelenítik a személyes áldozatvállalás fontosságát. Még mindig hat, és nem véletlenül tartják ezt az egyik legjobb RPG történetnek.

De ne félj, az egész nem egy végtelenül komoly és letargikus élmény. Mert jön egy emlékezetes szakasz, amikor Cloud egy hárembe öltözik be, hogy elkapjon egy barátot, és a sztori egyik legszórakoztatóbb pillanata köszönt be, amit nyilvánvalóan nem engednének már meg egy modern videojátékban. A Final Fantasy VII hihetetlenül ügyesen váltogatja a komoly és könnyed hangvételt, így minden egyes szakasza más és más élményt ad.

A Grafika: Szerintem Még Ma Is Van Varázsa

A grafika bizonyos szempontból nem öregedett jól. A 3D modellek, amik akkoriban forradalminak számítottak, ma már nem túl szépek, és egyes karakterek elég furcsán néznek ki. Az elő-renderelt háttérképek a maguk idejében gyönyörűek voltak, de ma már éppen hogy nem ütik meg a modern szabványokat. Az animációk darabosak, és a karakterek könnyen eltévedhetnek a tájban. Mindez együtt elég vegyes benyomást kelt, de igazából nem kellene túlzottan ragaszkodnunk a külcsínhez. A hangulat, amit a zene és a történet ad, bőven kárpótol az ilyen apróbb hibákért.

A Zene: A Legendás Komponista Öröksége

Nobuo Uematsu munkája, a Final Fantasy VII zenéje, máig hatással van a videojáték zenék világára. A zenék olyanok, mintha filmzenét hallgatnánk – minden egyes taktus tökéletesen passzol a történethez és a pillanatokhoz, amiket átélünk. A Kalm falujának nyugodt, gitáros altatódala vagy az ikonikus, fenyegető dallam a nyitó szekvenciából mind a filmek világát idézi meg, és mindkettő segít abban, hogy igazán elmerüljünk a történetben.