Escape Doodland

Két lépés előre, egy hátra (és még egy fart)

Escape Doodland egy olyan játék, ami eleinte könnyed szórakozást ígér, aztán hamar rájössz, hogy ez nem a gyerekeknek való vidámpark. Az irányítás egyszerű – van egy gomb a mozgásra, egy a ugrásra, és persze ott vannak a "dash fart" mozdulatok (nem viccelek), de ahogy egyre tovább jutunk, a játék egyre kegyetlenebbé válik. A karaktered, Steve, minden egyes elrontott ugrással egyre közelebb kerül a nyomorult szörny szájához, miközben a pályákon összegyűjtött apró díjak és egyéb cuccok egyre inkább közömbössé válnak a frusztráltan tépő idegeink mellett.

A nehézségi szint, amit a játék „hard” és „harder” címkével jelez, egyértelmű üzenet: ha nem pörögsz a tempóval, akkor itt nem fogsz kegyelmet kapni. Egy elrontott mozdulat, egy rosszul időzített ugrás vagy fart lépés egy pillanatra elég ahhoz, hogy újra a pálya elejére kerülj, és újra kezdj mindent. A fájdalmas tanulás és a folyamatos újrakezdés egy olyan érzést kelthet, mintha folyamatosan véletlenszerűen ütne meg a játék, miközben épp próbálsz haladni.

A grafika és a humor: Az a durva, ami igazán működik

Ami igazán felüdít ebben a játékban, az az egyedülálló, mókás és egyszerre ocsmány grafikai stílus. Mintha egy gyerek rajzolta volna, akit az iskolai szünetben a nevetés és a felnőttek elleni lázadó hozzáállás jellemez. A karakterek megmosolyogtatóak, de nem annyira, hogy elvonják a figyelmet a játékról – inkább csak elmélyítik azt a világot, ami teljesen irreális, de annyira szórakoztató, hogy nem érdekel, miért van minden olyan buta.

A játék humorának lényege a szándékos durvaság: a szóviccek, a szándékos pisi-kaki poénok és az abszurd pillanatok szinte minden egyes pályán felbukkannak. Steve hangja, mikor a szörny elkapja, vagy amikor egy elrontott ugrás után kifejezi a dühét, pontosan az a szintű fekete humor, amitől egyszerre röhögsz és morgolódsz. A szándékos durvaság nem mindenki számára lesz szórakoztató, de ha bírod a kanosabb poénokat és a természetes testi funkciókat, akkor ennek a játéknak helye van a gyűjteményedben.

Miért nehezebb, mint gondoltad?

A játék igazi problémája a nehézség és az azt követő frusztráció. A halálok gyakran úgy tűnnek, mintha nem igazán a játék hibájából következnének, hanem inkább a játék szándékos, hülye nehézségi skálájából. És ha valami igazán bosszantó tud lenni, akkor az az, hogy egy jól sikerült rész után egy apró hiba miatt újra és újra elölről kezded, miközben minden egyes másodperc többet fáj. Az egyes pályák visszatérő részei inkább a kísérletezésre építenek, mintsem a tisztességes fejlődésre. Hozzáteszem, hogy az új karakterek megnyitása és a különböző bolti cuccok valóban motiválóak, de az igazi kihívás az, hogy ne veszítsd el a türelmed.

Értékelés: 7 / 10 - Nem rossz, de nehezen tűrhető