Dragon Quest III HD-2D Remake

A történet - Klasszikus, de szerethető

Ha valaki valami mély történeti rétegekkel és sok szálon futó karakterfejlődéssel próbálkozik, nos, Dragon Quest III nem az ő játéka. Az alap sztori pofonegyszerű: te vagy a névtelen hős, akit arra szólítanak fel, hogy megmentse a világot egy sötét hatalomtól. Karakterek mélyebb fejlődése? Inkább ne számíts rá. Az NPC-k is olyanok, mint egy szappanopera szereplői: üres kartonfigura, akik statisztikai mutatókkal és felszereléssel vannak ellátva. De mégis, valahol ebben rejlik a varázs. A játék rengeteg mókás, szórakoztató részletet ad hozzá, mint például a helyi szörnyek nevét, amelyek nem csupán egy-egy sablonos, „gonosz” lények, hanem vicces, egyedi elnevezésekkel rendelkeznek, mint például a „Crabber dabber doo”. És bár nem egy mély filozófiai játék, a könnyed hangulatnak köszönhetően valahogy mégis magával ragad, és kíváncsi vagy, mi rejlik a következő faluban.

A játékmenet - A régi iskola, ami sosem megy ki a divatból

A Dragon Quest III legnagyobb erőssége talán az, hogy egy olyan klasszikus JRPG formulát követ, amit azóta is imádunk. A világban való barangolás, a dungeonök felfedezése, a városok bejárása, ahol pihenhetsz és felkészülhetsz a következő kihívásra – mindezek az alapok, amiket évtizedek óta ismertünk és szeretünk. Ahogy mész előre a történetben, szép lassan egyre erősebbé válsz, és egy-egy régi terület újra meglátogatása ráébreszt arra, hogy mennyit fejlődtél. Az érzés, amikor egy régi ellenfelet már simán letudsz, miközben még az elején ki is ütöttek volna, a régi JRPG-k igazi esszenciája.

A karakterek fejlődése elég hagyományos: szintlépés, újabb és újabb képességek elsajátítása. De az osztályrendszer az, ami igazán érdekesebbé teszi a dolgokat. Bár négy karaktered lehet egyszerre, tetszőlegesen válogathatsz a különböző osztályok közül, és később újraoszthatod a karakterek képességeit. Mindez rengeteg lehetőséget ad, hogy kísérletezz, de nem vonta el a figyelmet az alapjáték loopjáról, ami végül is azt jelenti, hogy nem lesz túlzsúfolt a rendszer.

A harcok - Készüljetek a régi vágású, körökre osztott csatározásra

A harcrendszer nem hoz újdonságot: a klasszikus körökre osztott, egyszerű turn-based rendszer az alap. Az AI elég okosan reagál, ha automatizáltan irányítod a karaktereket, és ha elérkezik a komolyabb, főellenfelek elleni harc, akkor mindig egyetlen gombnyomás, hogy visszakapd az irányítást. Az egyetlen zűrös pont, hogy amikor elkezdődik a harc, az első személyű nézetre vált át a kamera, így elveszíted a karakterek szép animált sprite-jait. Oké, nem tragédia, de néha elég idegesítő.

Az újítások - HD-2D, ahogy a modern játékoknál illik

Mivel a Dragon Quest III az egyik legelső JRPG, amit a Square Enix a HD-2D motorjára alapozott, nem csoda, hogy a grafika elképesztően szép. Az egyes karakterek és szörnyek remekül kidolgozottak, és a háttér 3D-s világával való összhang tökéletes. A fények dinamikus változása, a környezetek részletessége mind-mind azt a benyomást keltik, hogy egy teljesen új játékot játszunk, miközben az alapok megmaradtak.

A grafikákat viszont nem bírja tökéletesen a Switch – a frame rate csökkenése a falvakban és a városokban elég feltűnő. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, főleg, hogy a Square Enix már évek óta fejleszti a HD-2D technológiát, és mégsem tudták megoldani a teljesítményproblémákat. Bár nem rontja el az élményt, azért egy csalódás.

Záró gondolatok - Történelem egy új köntösben

A Dragon Quest III HD-2D Remake minden hibájával együtt is az egyik legjobb módja annak, hogy megismerkedjünk a franchise egyik alapművével. A játék hangulata, az egyszerű, mégis varázslatos játékmenet és a modern grafika remekül keveredik a klasszikus elemekkel. A régi iskolás RPG-k szerelmeseinek egy igazi kincset ad, míg azoknak, akik valami komplexebb élményre vágynak, lehet, hogy csalódniuk kell. De egy biztos: egy igazi „purista” élmény, amely mindig visszarepít a gyökerekhez.