Disco Elysium: The Final Cut

Játékmenet - A párbeszédek hatalmas világa

A történet a legnagyobb erőssége ennek a játéknak. Mindenekelőtt egy súlyos amnéziás detektívet irányítunk, aki egy nyúzott lakásban tér magához, és azonnal egy rejtélyes öngyilkosság nyomába ered. Az egész felütés borzasztó ismerős, de a játék hamar rámutat, hogy itt nem a szokásos detektíves nyomozós sztorit kell várnunk. Nem lesznek nagy harcok, nincs csetepaté, minden a beszélgetésekről szól. Az egész világ egy párbeszéd-hálózattá válik, ahol a karakterekkel való interakciók határozzák meg a játék menetét.

Az, hogy nem kell ütni, vágni, és lőni, nem jelenti azt, hogy nem izgalmas a játékmenet. Az egész a döntésekről szól. Hogyan reagálsz a különböző karakterekre? Mit mondasz, hogy elérd a kívánt hatást? Az érdekesség az, hogy a statisztikáid nemcsak a harcot, hanem a dialógusokat is befolyásolják. Ha magas az "intelligenciád", akkor a logikus, higgadt válaszokat fogod tudni adni, ha pedig erősebb vagy, akkor akár egy bődületes pofonnal is megoldhatsz egy problémát.

Mi működik jól?

A Disco Elysium legnagyobb erőssége a rendkívül jól megírt történet és a hozzá tartozó, lenyűgöző dialógusok. A játék nem a szokásos RPG-s szövegekkel dolgozik, hanem egy igazi literátiát tár elénk. A karakterek annyira élethűek, hogy ha egy-egy jelenet végén nem is akarsz befejezni egy párbeszédet, máris kíváncsi vagy arra, hogyan fejlődik tovább a sztori. Az új verzióban a teljes játékot felhangosították, és az, hogy a szinkronhangok ennyire jól eltaláltak, egy új dimenzióval gazdagítja a játékot. Kim Kitsuragi, a társaid a nyomozásban, egyszerűen fantasztikus, és mivel nekem is van egy határozott véleményem arról, hogy milyen a jó rendőr, biztosíthatlak, hogy őt mindenképp meg fogod szeretni. És aztán ott van Cuno... hát, őt lehet, hogy még a legkitartóbb játékosok is utálni fogják, de pont ez a csúcsélmény a játékban.

Mi nem működik annyira jól?

A grafika nem fogja megverni a legújabb AAA címek szintjét. Bár a művészeti irányvonal kifejezetten szép, és az izometrikus világ szépen kidolgozott, azért nem lehetne kiemelkedően "gyönyörűnek" nevezni. Egy másik dolog, ami zavarhat, az a kis szöveg, főleg ha kézben játszol. A konzol OLED kijelzője valamelyest segíthet ezen, de Switch Lite-on például tényleg szempróbáló lehet olvasni a párbeszédeket.

És persze, említsük meg a teljesítmény problémákat is. Bár a játék nem áll meg, egy-egy nagyobb városrészben azért érezhető egy kis akadozás. Szerencsére a fejlesztők tisztában vannak a hibákkal, és hamarosan érkezhetnek javítások, de addig is, ha nem bánod, hogy párszor megáll a játék, akkor nyugodtan élvezd a világot.

Záró gondolatok

A Disco Elysium: The Final Cut egy olyan RPG, amit nemcsak játszol, hanem igazán át is élsz. Az írás, a karakterek és a döntéseid súlya mind-mind olyan mély hatást gyakorol rád, amit talán nem is gondoltál volna, hogy egy videojáték képes elérni. Ha nem riadsz vissza a sok szövegtől és az alapos, lassú fejlődéstől, akkor egy olyan élményben lesz részed, ami igazi irodalmi magasságokba emeli az RPG műfajt. Egy valami biztos: a Disco Elysium egyedülálló, és aki nem próbálja ki, az egy igazi különleges élménytől fosztja meg magát.