Blair Witch

A Blair Witch játék valószínűleg sokakat elvarázsol a filmklasszikus híveiből, de azt kell mondanom, hogy ha ijedős típus vagy, akkor ez nem az a játék, ami miatt kiugrasz a székedből. A történet érdekes alapot kínál, de valahogy nem sikerül azt a légkört megteremteni, amit a film úgy mesterien alkalmazott. A játék, bár igyekszik, többnyire csak a „kicsit ijesztő” és „inkább unalmas” között lavírozik. De mit hoz el nekünk igazából?

Az Astronite-hoz hasonló retro stílusú játékokkal kapcsolatos nosztalgiák és a Blair Witch híres halloweeni hangulata tökéletes alapot biztosítanak, hogy valami igazán izgalmasat hozzanak ki belőle. Sajnos, ahelyett, hogy egy igazán nyomasztó és feszültséggel teli élményt kapnánk, inkább egy közepesen jó horrorjátékkal van dolgunk, amit nem fogsz megnézni újra, miután végigjátszottad.

Törzs

Játékmenet: Egy kis nosztalgia, egy kis csalódás

A Blair Witch alapvetően egy egyszerű pszichológiai horror kalandjáték, amelyben egy kis csoportot irányítunk, hogy megtaláljunk egy eltűnt fiút. A karakterünk, Ellis, egy elég rosszfej rendőr, aki nemcsak a külső veszélyekkel, hanem saját, belső démonaival is meg kell küzdenie. A játékmenet a klasszikus „menekülés és felfedezés” alapelvek mentén halad, a célunk, hogy felfedezzük az erdőt, nyomokat találjunk, miközben próbálunk túlélni.

A két fő mechanizmus a kutyánk, Bullet és a kamerás szalagok felhasználása, amelyek segítenek megoldani egyszerű rejtvényeket. A kutya valóban szórakoztató partner, akivel kapcsolatba léphetünk, simogathatjuk, büntethetjük, ha nem figyel, és aki segít nyomokat találni. Az ő szerepe jól van kidolgozva, és valóban egyfajta érzelmi kötődést is kialakít, amit a történetben való előrehaladás erősít. A másik fontos elem, a kamera, amivel felvételeket nézhetünk meg, egy-egy szituációt visszatekerhetünk, hogy megoldjunk egy-egy akadályt, bár néha kicsit túl egyszerű ez a megoldás. A szalagok nosztalgikus hatása ugyanakkor egyedi és egy kicsit kényelmetlen, mikor a film noir hatása alá kerülünk.

A történet: Miért nem félünk igazán?

Bár a történet egy érdekes alapötletre épít – a fiatal Ellis eltévedt élete, a titokzatos erdő és a természetfeletti erők harca –, mégsem érezzük azt a feszültséget, amit a film annyira ügyesen árasztott. Az erdőben való bolyongás, bár tele van titokzatos dolgokkal, inkább unalmasnak tűnik, mintsem félelmetesnek. A nagy csavarok és meglepetések, amik várhatóak, viszonylag gyorsan kitalálhatók, és sokkal inkább kiszámíthatónak érződnek. A film eredeti alapjaiban volt egyfajta titokzatosság, amit a játék nem igazán tudott visszaadni.

A karakterek közötti interakciók érdekesek, de nem tudják igazán magukra vonni a figyelmet. Ellis, akit irányítunk, sem túl szimpatikus, sem túl félelmetes – inkább egy dühös, elcsúszott figura, aki sokkal inkább a saját traumáival küzd, mintsem hogy az erdő szörnyei okoznák számára a problémákat. A történet végül kiszámítható, és nem annyira drámai, mint amennyire azt a játék elején vártuk.

A grafika: Retro, de nem elég ütős

Az Astronite retro dizájnja és a fekete-fehér világ szép nosztalgikus hatást ad, de a Blair Witch esetében ez már nem biztos, hogy elég. Bár a játék igyekszik visszaadni a régi PC-s játékok hangulatát, az erdőben való sétálás, a szűk jelenetek és a nem túl részletes grafika néha inkább zavaró, mint elbűvölő. A hátterek és a díszletek elég alapvetőek, így könnyen elveszhetünk a képernyő zűrzavarában.

A kamerás szűrők, amit régi PC monitorokhoz hasonlítanak, inkább elvonják a figyelmet, mintsem hozzáadnak a hangulathoz. A játék inkább egy díszlet, mintsem hogy teljesen elmerülnénk a világában, és valahogy nem adja meg azt a szörnyű érzést, amit egy valódi horror játék adhatna.

A harcok: Elveszett potenciál

A harcokban való részvétel, ahol főként Bullet kutyát kell irányítanunk, hogy elűzze a gonoszt, igazán csalódást okoz. A mechanika egyszerű, és sokszor nehéz eldönteni, hogy pontosan merre is kell irányítani, vagy miért nem működik megfelelően a támadás. Míg a játék elsődlegesen az atmoszférára épít, a harcok inkább idegesítőek és nem eléggé kihívást jelentőek. Ahelyett, hogy a félelemre építenének, inkább kényelmetlenül klisés harcokat kapunk, ami tovább csökkenti a játék feszültségét.