Abzu

Az Abzû számomra olyan, mint egy víz alatti meditáció. Minden részlete úgy van megtervezve, hogy a játékos elmerüljön a környezetben, és egyszerűen elfelejtsen mindent, ami kívülről jön. Igen, nekem is sikerült elfelejtenem, hogy néha épp egy videojátékon ülök, miközben a víz alatti világ rejtelmeit kutatom. De vajon működik-e, amit az alkotók akarnak? Nos, mindjárt kiderül.

Bevezetés

Amikor először belemerültem az Abzû-ba, nem tudtam mire számítsak. A Journey-t jegyző Matt Nava ismét valami hasonlót akart alkotni, csak ezúttal a homokos sivatag helyett egy víz alatti világban. Azt kell mondjam, sikerült neki. Az Abzû egy olyan világot teremt, amit az ember egyszerűen nem akar elhagyni, és bár lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, nekem nem is volt kérdéses, hogy miért szeretem.

A játékélmény

Az Abzû nem szól arról, hogy "nyerj", hanem arról, hogy létezz. Azt gondolhatnád, hogy ez unalmas, de nagyon nem az. A játék úgy vezet végig egy hatalmas, nyitott óceáni világon, hogy közben semmilyen komoly célkitűzés nem vonz – legfeljebb annyi, hogy felfedezd a környezeted, és próbálj minél többet megérteni belőle.

A diver, aki te magad vagy, nem szólal meg, nincs semmi párbeszéd, sem cutscene – csak a környezet és a mozdulatok mesélnek. És ez valahol varázslatos, mert úgy érezheted, hogy egy teljesen idegen világba csöppentél, ahol minden új, minden rejtélyes. A mozgás sima, a víz alatti úszás kifejezetten élvezetes, és a játék egyáltalán nem siettet. Néha úgy éreztem, hogy csak úgy keringenék a vízben, mint egy kis hal, miközben szemlélődöm a körülöttem lévő életformákon.

És amikor elértem egy-egy újabb területet, eszembe jutottak a régi klasszikusok, azok a játékok, amik sosem hajszolták a "célokat", hanem inkább az utazást magát ünnepelték. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor a régi NES-es játékokban csak ugráltunk és pörögtünk, mert egyszerűen szórakoztató volt.

A játékban nincsenek igazi "kihívások" – például Mario 64-es lazaságával. Az Abzû-ban nem kell teljesíteni szintet, vagy megverni ellenségeket. Ha ezt várod, akkor valószínűleg csalódni fogsz. Azonban, ha azokat a pillanatokat keresed, amikor nem csak játszol, hanem élsz a játék világában, akkor valószínűleg találsz valamit, amit élvezni tudsz.

Az atmoszféra és a történet

Ha valami, akkor az Abzû legnagyobb erőssége az atmoszféra. A víz alatti világ annyira szépen meg van tervezve, hogy szinte bármikor csak leülsz egy szikla mellett, és nézed a halakat úszkálni – és nem is akarod abbahagyni. De a látvány mellett a zene is nagyon sokat tesz hozzá. Az orchestrált, kórussal vegyített aláfestés nem csak a játékhoz passzol, hanem úgy illeszkedik, mintha a víz alatti kalandok hangját hallanánk. Kicsit nosztalgikus hatása van, mintha egy régi filmzenét hallgatnál, de modern köntösben.

A játék története – ha igazán keresed – egy elhagyatott civilizáció sorsát meséli el, amit egy mechanikus piramis pusztított el. Mindezt nem szavak, hanem a környezet és az építmények mesélik el, amit viszont csodálatosan sikerült átadni. Van egy olyan érzeted, hogy valami nagy dolog történt, de nem tudod mi. Aztán jönnek a kis történeti szálak, mint a fehér cápák, amelyek vezetnek, és egy-egy felfedezett rom, ami mindent elmond anélkül, hogy egy szót is szóltak volna.

A vizuális élmény

A grafika egy egyszerű, de gyönyörű stílust követ: alacsony polírozottságú, ám annál inkább festői víz alatti tájak, amelyek úgy tűnnek, mintha egy álomból keltek volna életre. De nem túlzottan elrugaszkodottak – valószínűleg tényleg létezhetnének ezek a helyek valahol a világban, ha nem is ilyen szép formában. A halak, a tengeri élőlények mind életszerűek, a környezet szinte él, és minden egyes találkozás olyan, mintha egy új életforma lépne veled kapcsolatba.

Az élmény vége

Abzû nem egy hosszú játék, mindössze három órás a teljes átélés – de ez nem probléma. Olyan mintha egy rövid, de tartalmas túrát tennél egy csodálatos helyen, és bár egyáltalán nem épít az időhúzásra, mégis élvezetes marad, mert semmit sem hagy ki, amit fontos lenne. És ha egy kicsit többet akarsz, még mindig van egy rakás gyűjthető tengerparti kagyló.