Castlevania Advance Collection

Ha valaha is játszottál a Game Boy Advance verziókkal, akkor pontosan tudod, miről beszélek. De ha nem, akkor most itt az alkalom, hogy bepótold, miért olyan különlegesek ezek a játékok.

Melyik Castlevania a legjobb?

A gyűjtemény három klasszikust tartalmaz a GBA korszakból: Circle of the Moon, Harmony of Dissonance és Aria of Sorrow, mindegyik saját egyedi ízével és hibáival. Ha egyetlen címet kellene kiemelnem, akkor az Aria of Sorrow lenne az, ami igazán kiemelkedik az összes közül, nemcsak a GBA Castlevania játékok között, hanem az egész sorozat egyik legjobb darabja.

Circle of the Moon – A lassú, de szórakoztató alap

A Circle of the Moon 2001-es megjelenésével a Game Boy Advance első Castlevania játékaként indult, és rögtön egy erőteljes kísérlettel, a Dual Set-Up System (DSS) mechanikával. Ez lehetővé tette, hogy két kártyát kombinálj, különböző hatásokat aktiválva, mint például megnövelt fegyverek vagy statisztikák. Sajnos a mechanika nem működik túl gördülékenyen, mivel az ellenségektől véletlenszerűen esnek ki a kártyák, és elég unalmas volt, ahogy újra és újra beléptem ugyanabba a szobába, hogy megszerezzem a megfelelő kártyát. Az alapmozgás is kicsit lassú volt, de az igazi varázsa az volt, hogy a pörgetett felfedezés és a látványos, bár egyszerű grafika megadta azt a kellemes, bár kicsit monoton élményt, amit egy Castlevania játékhoz elvárhatunk.

Harmony of Dissonance – A fényesebb, de épp ennyire vegyes élmény

A Harmony of Dissonance az első játék, ahol Koji Igarashi, a Symphony of the Night alkotója, komolyabban beleállt a sorozatba. A játék grafikai stílusát a látványosabb, világosabb hangulatú világ uralja, ami kifejezetten jól jött a GBA nem háttérvilágítós kijelzőjén. De a történet és az összetett kastély design nem hozott túl nagy újdonságot, és a folyamatosan ismétlődő szintfelépítés unalmassá válhatott. Az alapvető varázslatokat és a különböző könyveket elég érdekesnek találtam, de a szórakozás gyorsan elhervadt, miután rájöttem, hogy a két párhuzamos kastély valójában csak egy újratöltött verzió a másikról.

Aria of Sorrow – A csúcs, ami mindent vitt

Az Aria of Sorrow viszont mindent összerakott. 2003-ban a játékmenet csúcsra jutott, ami nemcsak hogy rengeteg új elemet hozott a Metroidvania műfajba, de szórakoztató, dinamikus és jól balanszírozott is maradt. A Tactical Soul rendszer lehetővé tette, hogy minden legyőzött ellenségtől egyedi képességet nyerjünk, így mindenkinek megvolt a saját játékmenete. Ez a sokféle képesség és varázslat olyan izgalmas taktikai lehetőségeket adott, hogy szinte minden pályát újra akartam játszani, hogy minden egyes képességet kipróbáljak. A történet, bár kiszámítható volt, nem akadályozott meg abban, hogy a karakterek és a világ, amit bejárhattam, a legszórakoztatóbb Castlevania élményt adja nekem.

Dracula X – A csalódás a tökéletes gyűjtemény közepén

A Dracula X, az 1995-ös SNES verzió, egy kicsit meglepő módon elég csalódást keltő darab. Míg a PC Engine verzió az igazi klasszikus, addig az SNES-es változat eléggé le lett egyszerűsítve. A több alternatív pálya, az extra karakterek és az újratöltött szörnyek mind eltűntek, és a végén egy kicsit éretlen, túlságosan nehezen kezelhető játékmenetet kaptunk. A zenék, viszont, nem hagytak cserben, azok a szép, jól ismert dallamok igazi örömöt adtak, de ez nem tudta elvonni a figyelmet a frusztráló pályadesignról.

Az extrasok és a modern kényelmi funkciók

A gyűjtemény egyébként jól fel van készítve, és a mentési állapotok, a visszatekercselés és a képernyő szűrők mind segítenek abban, hogy könnyebben játszhassunk, mint eredetileg a GBA-n. Az Aria of Sorrow és a Circle of the Moon kártyáira és lelkekre vonatkozó mutatók is nagy segítséget nyújtanak, de azért néhány extra színárnyalat vagy finomhangolás, mint a színek korrekciója a modern kijelzőkhöz, jól jött volna.

Összegzés

A Castlevania Advance Collection egy határozott ajánlás azoknak, akik szeretik a Metroidvania műfajt és szeretnének egy kis visszatekintést a GBA idejére. Bár nem minden játék tartja meg a varázsát (különösen a Dracula X esetében), az Aria of Sorrow és a Circle of the Moon mindenképpen megérdemlik a figyelmet. A gyűjtemény jól van összerakva, és az extrasok is kellemesek, de egy kicsit több frissítés a mai kijelzőkhöz még jobbá tette volna az élményt.

Pozitívumok

• Aria of Sorrow valóban kiemelkedik a Castlevania sorozatban
• Kényelmi funkciók, mint a mentés és visszatekercselés
• Az emulációs beállítások segítenek a modern játékélményben

Negatívumok

• Dracula X sajnos csalódás
• A grafikai frissítések és színkorrekciók hiánya
• A Harmony of Dissonance és a Circle of the Moon elavultabb darabok