Van egy játék, ami úgy tűnik, hogy egyszerre próbál megfelelni a **kicsit pihentető** és **kicsit elgondolkodtató** RPG-k világának, de végül valahol megakadt a "kedves, de túlságosan könnyed" határvonalán. A **Egglia Rebirth** egy színes, bájos kis játék, ami még a legkeményebb RPG-rajongók számára is képes egy-egy mosolyt csalni az arcára. De az igazi kérdés: elég mély vagy izgalmas ahhoz, hogy hosszú távon fenntartsa az érdeklődést?
Ha egy rajongó azt mondja, hogy *„újra és újra átélni akarom a Kingdom Hearts élményt”*, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy valószínűleg nem egy stabil, stresszmentes élményre vágyik. Mert ami itt a Nintendo Switch-en történik, az igazán nem könnyíti meg a dolgot. A Kingdom Hearts HD 2.8 Final Chapter Prologue egy csodásan elnevezett csomag, ami a sorozat történetének fontos epizódjait hozza el, de az egész egy kicsit olyan, mint egy gyönyörű, de erősen megbízhatatlan játékkonzol: szépen csillog, de néha megadja magát. Na, de mi van a játékkal?
Ki gondolta volna, hogy egy 2D-s gördeszkás játék ennyire meg tudja pörgetni az embert? Az OlliOlli sorozat már eddig is tartogatott izgalmakat, de az *OlliOlli World* minden várakozást felülmúlt. A gördeszkázás és a platformerek szerelmesei most egy olyan élményt kapnak, amely nemcsak a mozgást, hanem az adrenalint és a stílust is középpontba helyezi.
Pár perc elég volt hozzá, hogy leessem: a **GetsuFumaDen: Undying Moon** nem egyszerűen egy feltámasztott Famicom-különlegesség, hanem egy egészen pimaszul közeli rokon a **Dead Cells** családfáján. Olyannyira, hogy az ember nem inspirációt érez, hanem azt a furcsa, kellemetlen érzést, amikor valaki túl közel ül le melléd a villamoson. Minden ismerős: a fegyvergaléria a kezdőszobában, az altámadások cooldownjai, a portálválasztás, a limitált gyógyitalok, a permanens és runonként élő fejlesztések keverése, a hatalmas főellenfelek, a földre csapódós dupla ugrás. Ez a DNS nem rejtőzködik – világít a sötétben.
A *Swords & Bones* indításakor konkrétan azt éreztem, mintha egy cipősdobozból előkerült C64-es kazettát toltam volna be, amin a borítót egy lelkes, de határozottan tehetségtelen tízéves rajzolta.
- Maglam Lord: Egy Demoni Kaland, Ami Kicsit Jobb Lehetett Volna
- Sherlock Holmes: Crimes and Punishments – Egy igazi detektív élmény, amiben nem mindent adnak a szádba
- Pokémon Legends: Arceus – amikor végre nem csak nézem, hanem élem a Pokémon-világot
- Record of Lodoss War: Deedlit in Wonder Labyrinth – Egy kellemes, de rövid Metroidvania