Sokan egy kicsit felemás érzésekkel állnak hozzá, ha meglátják a **Sol Cresta** nevét. Oké, oké, az alapja egy klasszikus shoot-em-up, és biztos van benne valami régi iskola báj, de ha őszinték akarunk lenni, **ez a játék nem egy Bayonetta**, még ha a Platinum Games neve garancia is szokott lenni a minőségre. Hogy miért? Na, most megtudod.
Na, most akkor mi van?
A **Kunio-kun** széria az a fajta családfa, amit jobb nem túl mélyen visszafejteni, ha meg akarod őrizni az ép eszed. Az 1986-os **Renegade** – igen, az a Renegade – gyakorlatilag lefektette az oldalnézetes bunyós játékok alapjait: utcai bandák, motoros arcok, ostoros csajok, végén fegyveres főellenség. Aztán ebből lett a **River City** vonal, amit a Nyugat jobban ismer.
Miért ne lenne jó, ha egy videojáték úgy mesélne el egy történetet, mintha egy mesélő épp a nappalid közepén ülne, és egy jó könyvet olvasna fel? Nos, a **Voice of Cards: The Forsaken Maiden** pontosan ezt kínálja: egy varázslatos, könyvszerű élményt, ami lehetővé teszi, hogy újra átéljük a klasszikus JRPG-ket, mindezt egy egyedi kártyás világban. Azonban... nem mindenkinek fog bejönni.
Ki hitte volna, hogy egyszer még egy régi klasszikus FPS, ami az 1996-os Sega Saturn és 1997-es PlayStation verziókkal tette le névjegyét, újra életre kel? A *Powerslave Exhumed* nemcsak hogy visszahozza a múltat, de a Nightdive Studios jóvoltából minden téren jobb lett, mint amit a régi konzolokon megszokhattunk. Egy dolog biztos: aki szereti az FPS-eket és nem ijed meg a retro feelingtől, annak ez az újrakiadás kötelező darab.