Emlékszel, amikor gyerekként azt mondták neked, hogy *“bármilyen hosszú is a nap, legalább sikerült balról jobbra haladni”*? Nos, *FAR: Changing Tides* pont ugyanezt a filozófiát viszi egy teljesen új szintre, csak most nem autót vagy teherautót kell vezetned, hanem egy gigantikus hajót. Mindezt egy poszt-apokaliptikus világban, ahol a természet végső kegyelemdöfése alatt próbálsz életben maradni. Na, de hogyan lesz mindez igazán élvezetes? Hát, ha hagyod, hogy a játék önállóan irányítson, miközben te csak viszed az áramlatot.

Ha valaha is belefutottál az *Atelier* sorozatba, akkor tudod, hogy ezek a játékok nem éppen a hagyományos, nagy ívű, történetközpontú JRPG-k.

Ki hitte volna, hogy a *Life is Strange* sorozat már a negyedik részénél tart? És ha hozzávesszük, hogy a második résznek is volt egy bevezető epizódja, akkor már az ötödik résznél járunk. Ezzel a tempóval könnyen elérhetjük azt a pontot, hogy a széria kifullad, de szerencsére a *True Colors* igazi gyöngyszem, és magabiztosan hozza azt, amit a legjobb epizódok tudtak. Képzelj el egy kisvárost, ahol minden karakternek van egy története, egy rejtély, ami még jobbá teszi a mindennapokat, és egy főszereplőt, akit nagyon könnyű szeretni. Ez mind megtalálható itt, de van néhány kisebb hiba is, ami megzavarja az élményt.

Kétféle vizuális novella-főhős létezik: akinek mindenki a nyakába borul, és akinek az élete lassan, fájdalmasan, paranoid rémálommá válik – Takumi Nishijou sajnos nagyon nem az első kategória.