Amikor végre eljutott a *Card Fighters' Clash* a Switch-re, mindent elfelejtettem, amit a modern kártyajátékok világáról gondoltam. Ez a játék egy igazi időutazás, de nem azért, hogy nosztalgikus könnyfátylat ejtsek, hanem mert egyszerűen olyan jól öregedett, hogy ha valaha is szeretted a kártyajátékokat, nem tudod majd letenni.
Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy jövőbeli játék lesz, ami a klasszikus shmupok szabályait teljesen újraértelmezi, akkor valószínűleg nem hittem volna el. A *Radirgy Swag* pont ezt teszi: egy elég szokatlan megközelítést hoz a műfajba, ami elsőre kicsit zavarosnak tűnik, de ha egyszer ráérez az ember, valósággal beszippantja.
Képzeld el, hogy a *DOOM* és a *Quake* hatásait próbálják meg újraértelmezni, de valahogy rosszul sül el a dolog. A *Hollow 2* nem tudja hozni azt a hangulatot, amit a nagy elődök, és azt kell mondanom, hogy nemcsak technikai hibák, hanem tervezési problémák is sújtják. A játék a maga módján próbálja elérni a brutális akciót, de a lassú mozgás, a gyenge fegyverek és a repetitív környezetek végül mindent elrontanak.
Egy játék, ahol a halál mosolyog, a tehenek démoniak, és pár perc után azon kapom magam, hogy teljes nyugalomban kerülgetem a képernyőt betöltő lövedékeket, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
A vámpírok mindig is menők voltak, ezt nem vitatom. De mi történik, ha egy szórakoztató, de a végén sajnos **mélyebb stratégiai élmény** nélküli játékba keveredünk, ami inkább ígérkezik nagy dobásnak, mint amennyit ténylegesen adni tud? Az **Immortal Realms: Vampire Wars** az egyik ilyen játék. A koncepció egyedi, az ötletek menők, de a kivitelezés néhol sajnos **nem tudja megtartani a lendületet**, és a végeredmény egy olyan alkotás lesz, ami szórakoztató, de nagyon hamar **kifullad**.