Ha valaha játszottál *Yu-Gi-Oh!*-val, tudod, hogy ez nem egy egyszerű kártyajáték. Nemcsak a szabályok és a stratégia, hanem a mögöttes történet is mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a franchise évtizedek óta megőrzi a rajongókat. Most, hogy a *Yu-Gi-Oh! Master Duel* a Switch-re is megérkezett, végre megvan az a digitális kártyajáték, amire talán vártunk. De vajon minden hibátlan, vagy a régi igazság: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az nem is biztos, hogy az?

Ha valami, akkor az **Astroneer** tényleg kiérdemli a "kicsit karcos, de annál bájosabb" címkét. Mi másról is beszélhetnénk, amikor egy játék, amit **2016-ban** indítottak el korai hozzáféréssel, és a mai napig képes rabul ejteni, még ha néha úgy is tűnik, hogy a fizika és a kamera inkább egy **frusztráló tesztpálya**, mint egy valódi játékélmény? Igen, a **Switch verzió** valóban egy sokkal kiforrottabb változata annak, amit régen csak reméltünk, de a felesleges "kellemetlenségek" így is ott vannak. De hát valamiért mégis **egy egész jó élmény**.

Van az a játék, ami már az első órában megmutatja, miért kopott ki a világból ez a fajta dizájn, aztán a második órában mégis eléri, hogy egy kicsit hálás legyél érte.

Képzeld el, hogy egy olyan shoot’em up-ban vagy benne, ahol nemcsak a reflexeidet tesztelik, hanem az egész játék olyan pörgős, hogy szinte levegőt sem kapsz. Na, ez az **Eschatos**, a legújabb M-KAI játék, ami egyszerre hódol a klasszikus shoot'em up játékok iránti tiszteletadásnak és pörög át a 21. századba a 3D kameramozgásokkal, ami úgy gondolom, még a legedzettebb játékosokat is meglepheti.