**Azt mondják, hogy egy jó ötlet sosem megy ki a divatból, és a *Dark Deity* az élő példa arra, hogy egy jól ismert formula hogyan találhat otthonra az indie világában. De vajon sikerül-e kiteljesíteni azt a varázst, amit a nagy elődök, mint a *Fire Emblem* adtak nekünk?**
Nem először fordul elő velem, hogy egy játék technikailag rendben van, mégis folyamatosan feszengve játszom vele – a Gal*Gun: Double Peace pontosan ezt az élményt hozta vissza.
**Értékelés:** 6 / 10 – Szórakoztató, de hiányzik belőle a mélység
A *Persona 4 Arena Ultimax* igazi meglepetés azok számára, akik eddig a fő sorozatot várták a Switch-re. Nem, nem a következő *Persona* RPG-t kaptuk, hanem egy verekedős játékot, ami nemcsak az őrült harcokat, hanem egy meglepően bonyolult történetet is magában rejt. De vajon megéri? Érdemes neki egy esélyt adni, ha már mindenki a következő RPG-t várja?
Mi történik, ha egy egyszerű hősnő nemcsak hogy megmenti a férjét, hanem közben eltapossa a fél világot? Nos, a **Wife Quest** pontosan ezt a kérdést feszegeti. Miközben a játék egy jól megírt metroidvaniaként kezdődik, gyorsan rájössz, hogy itt nem a szokásos hősökkel van dolgod. Mia, a feleség, akit a férje, Fernando megmentése hajt, nemcsak hogy gond nélkül elbánik a világ szörnyeivel, de közben olyan stílust hoz, amit még az elmúlt évek legjobb videojátékos karakterei is megirigyelhetnének.