**Ritkán fordul elő, hogy egy remake első pályája után már tudom: ez a játék megint állandó lakó lesz a Switchen.**

Ha retro versenyzésről van szó, a Switchen tényleg nem kell mélyre ásni. *Out Run*, *Virtua Racing*, *Horizon Chase Turbo*, *Hotshot Racing* – a kínálat már most is bőven elég ahhoz, hogy egy kisebb árkádtermet nyissunk a nappaliban. A *Slipstream* ebbe a mezőnybe érkezik meg, nyolcvanas éveket idéző napsütéssel, szintetizátorral és végtelen aszfalttal. Az esztétika ismerős, talán már túl is ismerős, de szerencsére a motorháztető alatt azért van még kraft.

A **Nintendo Switch**-en most már tényleg minden megtalálható, ami a retro játékok szerelmeseinek kell. De hogy miért ne lenne egy újabb „Castlevania-alike”? Ott van például az **Infernax**, ami az első pillanattól kezdve azt sugallja, hogy „hello, mi itt most nem fogunk finomkodni”. Egy komoly, brutálisan nehéz, de hihetetlenül szórakoztató akció-RPG, amit úgy éreztem, mintha a klasszikus **Ninja Gaiden** és a **Castlevania** keveréke lenne, de ez csak részben igaz, mert az **Infernax** valójában sokkal inkább egy *”mélyebb”* élmény.

Két éve a Forever Entertainment már megpróbálta feltámasztani egy régi Sega-klasszikust a *Panzer Dragoon: Remake*-kel. Akkor is azt mondtam: **nem hibátlan, de jó, hogy létezik**. Most itt van a következő nagy dobásuk, a *The House of the Dead: Remake*, és furcsa módon pontosan ugyanoda érkeztem meg vele. Örülök, hogy van, örülök, hogy újra játszható – de közben végig érzem, hogy ez az élmény valahol félúton elcsúszik.