Waifu Impact

A Waifu Impact papíron pontosan tudja, mire akar rámenni. Vegyünk egy adag Fortnite-ízű aréna-shootert, locsoljuk meg egy kis Genshin Impact-es külsőséggel, majd szórjuk meg fan service-szel, hátha elviszi a hátán az egészet. Az elmélet egyszerű, a gyakorlat viszont fájdalmas. Ez az a játék, ami azt hiszi, hogy a „waifu” szó önmagában elég ahhoz, hogy elnézzünk mindent. Spoiler: nem elég.

A helyszín Waifu Island, egy trópusi paradicsom, ahol bikinis lányok rohangálnak és vízipisztollyal lövik egymást. Ez akár még működhetne is, hiszen a Senran Kagura: Peach Beach Splash is ebből élt – csak ott volt tempó, káosz és humor. Itt viszont nincs többcsapatos őrület, nincs multiplayer, csak egy free-for-all jellegű küzdelem AI-ellenfelek ellen, akik egyformák, ugyanúgy mozognak, és ugyanazzal a lélektelen elszántsággal próbálnak eltalálni. Az egész olyan, mintha egy demó pályán ragadtam volna.

A legnagyobb bűn mégis az, hogy játszani egyszerűen rossz érzés vele. A Joy-Con nem a precíz lövöldözés barátja, és a Waifu Impact semmit nem tesz azért, hogy ezen segítsen. Minden lövésnél hosszú másodpercekig igazgatom a célzást, miközben az ellenfelek meglepően pontosan szórják rám a vízsugarat. Az egész mozgás olyan, mintha digitális pudingban gázolnék: lassú, nehézkes, tompa. Egyértelműen egérre és billentyűzetre tervezték, kontrolleren viszont egyszerűen szétesik.

Az egyetlen oka annak, hogy ez egyáltalán játszható, az ellenségek nevetségesen nagy hitboxa. Nem azért találod el őket, mert ügyes vagy, hanem mert lehetetlen mellélőni. Ez viszont nem ad sikerélményt, inkább elveszi az utolsó illúziót is arról, hogy itt bármi skill számítana.

Nyolc választható karakter van, mind más vízipisztollyal. Van, aki gyorsabban lő, van, aki nagyobbat sebez, és elméletben ez adhatna némi variációt. A gyakorlatban viszont mindegyik ugyanazzal a lomha mozgással vánszorog, ami az egész sziget felfedezését unalmassá teszi. A karakterek nem fejlődnek, nincs igazi buildelés, csak annyi történik, hogy ölésenként új képeket oldasz fel róluk.

És ha már fan service: meglepően visszafogott. 50 kill után kapsz egy bikinis képet, ennyi. A Steam-verzió „merészebb” módja nyilván nincs jelen Switchen, de még így is inkább langyos az egész. Nem botrányos, nem provokatív, csak… érdektelen. Mintha maga a játék sem hinné el igazán, amit árulni próbál.

A gyűjtögetnivalók listája kimerül 25 darab csillagban, amik a szigeten vannak elszórva. Öt csillagonként új karakter nyílik meg. Ez elsőre egyszerű cél, de a megvalósítás itt is szenvedés. A platforming szekciók esetlenek, a mozgás pontatlan, az ugrások kiszámíthatatlanok. Nem kihívás, hanem bosszúság. Ráadásul mindezt gyakran kíséri akadozó framerate és technikai döccenések, amik tovább rombolják az élményt.

A Waifu Impact legnagyobb hibája az a feltételezés, hogy a fan service önmagában elvisz egy játékot a hátán. Itt nincs történet, nincs karakteriség, nincs világépítés. Csak egy üres ötlet, amit nem töltöttek meg tartalommal. Olyan, mint egy proof of concept, amit valaki véletlenül élesbe tett az eShopon.

Még az alacsony ár sem igazi mentség. Fél óra után kifullad a poén, és onnantól csak a türelmed fogy. Nem azért, mert nehéz, hanem mert unalmas. És ez a legrosszabb, amit egy játékról el lehet mondani.