Omori

A történet: Két világ – egy lélek

A Omori történetének lényege egy fiatal fiú, Omori, aki egy szürke, végtelen világban, a White Space-ben él. Itt nem sok történik, de időnként egy ajtó nyílik, és ezen keresztül átléphetünk egy másik világba – egy színes és furcsa álomvilágba, ahol különböző kalandokba keveredhetünk a barátainkkal. A játék világában a EarthBound hatása erőteljesen jelen van, de itt minden sokkal sötétebb, és szinte minden pillanatban van valami, ami megijeszt. A történet folyamán egyre több és több pszichológiai és érzelmi réteg tárul fel, miközben a játék eljut a mentális betegségekkel és a nehéz érzések feldolgozásával kapcsolatos komolyabb témákig.

A történet nem csak egy szórakoztató kaland, hanem egy olyan élmény is, amely azután is veled marad, hogy elérted a befejezést. Az egyes döntések, amiket a történet során hozol, különböző befejezésekhez vezetnek, így bőven van miért visszatérni.

Játékmenet: Amikor a JRPG-t komolyan veszik

A Omori játékmenete klasszikus JRPG-re épül, és bár nem egy különösebben bonyolult rendszer, rengeteg olyan apró részletet találunk benne, ami igazán kiemeli a játékot. A játék során egy hatalmas, színes világot fedezhetünk fel, de sokszor találkozunk olyan pillanatokkal, amikor a történet elhúzódó dialógusokkal és lassú tempóval nyújtja az élményt. Néhány jelenet kicsit hosszúra nyúlik, amikor inkább csak az 'A' gombot kell nyomogatnunk, hogy tovább lépjünk.

A harcrendszer fordulatos, mert a klasszikus körökre osztott csaták mellett itt van az ún. emoció rendszer, ami a harcokat sokkal szórakoztatóbbá és taktikusabbá teszi. Minden karakter rendelkezik alapértelmezett érzelmi állapotokkal, mint például boldog, szomorú vagy dühös. Ezek az érzelmek nem csupán a támadásokra és védelmekre vannak hatással, hanem egy-egy harci szituációban nagyon is meghatározzák a kimenetelt.

De ne legyen illúziónk: a harcok nem mindig annyira dinamikusak, mint amilyennek tűnnek. A legtöbb ellenség túl gyenge ahhoz, hogy szükség legyen az érzelmek váltogatására, és mivel a harcok elég gyakran ugyanazokkal az ellenfelekkel történnek, egy idő után kissé repetitívvé válik a dolog.

A művészet és a zene: Cuki, de zavaróan idegen

A játék látványvilága egy egyszerű, de rendkívül vonzó stílust képvisel. A világot szép, színes pixel art grafikák díszítik, és a karakterek aranyosak, amíg a háttérben nem tűnik fel valami zavaróan realisztikus kép. A harcok során pedig a karakterek és az ellenségek színes ceruzával készült, kissé döcögős rajzokkal jelennek meg, amik furcsán emlékeztetnek egy naplószerű vizuális élményre. Az egész játék úgy érződik, mintha egy varázslatos, de ugyanakkor baljós mesekönyvből ugrott volna ki.

A zene pedig tökéletesen passzol ehhez a hangulathoz: sokszor cuki, édes, már-már túlzottan is, de amikor a történet sötétebb vizekre evez, a zene is átmegy valami nagyon zavaró, sötét hangulatba. Az egész soundtrack szépen tükrözi a játék kétarcúságát, ahol sosem tudhatod, mikor vált át a vidám dallamokból valami hátborzongató.

Zárás: Miért érdemes belevágni?

A Omori egy olyan játék, amely igazán megérinthet, ha szereted az olyan történeteket, amik nem félnek bemutatni a sötét, mélyebb érzelmi rétegeket. Bár a harcrendszer nem hozza azt a szintet, amit egy klasszikus JRPG-ben megszokhattunk, és a történet néha lassan pörög, a játék végén a történet ereje és a pszichológiai mélység mindent elnézhetővé tesz. A Omori egy olyan kaland, ami maradandó élményeket ad, és mélyebb hatással lesz rád, mint azt bármi más játék tudná.