A nyelvnek tényleg van súlya. Nem csak „eszköz”, hanem valami, ami formálja, hogyan gondolkodunk, mire figyelünk, mit veszünk észre a világban. Épp ezért kapott el elsőre a *Shujinkou* ötlete: egy JRPG, ami nem csak díszletként használja Japánt és a japánságot, hanem konkrétan meg akar tanítani a nyelv alapjaira. Ambícióból nincs hiány. A kérdés inkább az, hogy a játék – és főleg a Switch-port – mennyire tud ehhez méltó lenni.
*Régi receptek, új fűszerezéssel*
Mi történik, ha a videojátékok összefonódnak a nosztalgiával és a tévézés kultúrájával?
Ritka az a folytatás, ami nemcsak nagyobbat akar, hanem mélyebbre is ás – a Hades II pedig pontosan ezt csinálja, még akkor is, ha néha saját magát is elsodorja.
A *Earthion* nemcsak egy újabb retro lövöldözős játék, hanem egy igazi szerelemgyerek, amely a múltat és a modern technológiát ötvözi, miközben a hagyományos Mega Drive-stílust próbálja a legjobban kihasználni. Az egész játékmenet egy igazi vizuális és akciós orgia, de mi történik, amikor a játék próbál egy kicsit túl sokat adni? Milyen érzés a jövőből származó űrhajóval, Yuzo Koshiro zenéjére pörögni a klasszikus 16-bites világban?