A Dynasty Warriors sosem volt az a sorozat, amit finoman kell kezelni – de most végre valaki tényleg belerúgott, hogy felébredjen.
A MIO nem akarja letagadni, honnan jött – inkább büszkén viseli az inspirációit, és közben próbál saját hangot találni.
A Viewfinder első fél órájában többször kaptam magam azon, hogy leteszem a kontrollert, csak azért, hogy végiggondoljam, amit az imént csináltam – nem azért, mert nehéz volt, hanem mert furcsán elegáns.
A *Terminator 2D* olyan, mint egy képzeletbeli alternatív történet: mi lenne, ha a film 1991-es megjelenésekor egy 16-bites konzolos játékot is kaptunk volna mellé? Bitmap Bureau alkotása ezt az álmunkat váltja valóra, és nem csupán a film világát hozza el számunkra, hanem azt a bizonyos nosztalgikus érzést is, amit a klasszikus 16-bites játékkal való játék adhat. Mindez egy pörgős, akciódús, de mégis igényes élményben ötvöződik, amely visszahozza azokat az időket, amikor a videojátékok egy-egy filmes licensz hatására varázslatot varázsoltak a képernyőre.
A Tribute Games neve nálam már a *Shredder’s Revenge* óta úgy cseng, mint egy garancia arra, hogy a pixeleknek súlya lesz, az ütéseimnek pedig hangja. A *Marvel Cosmic Invasion* első ránézésre pontosan ezt hozza: izzó pixel art, grandiózus díszletek, szuperhősök és főgonoszok úgy felvonultatva, mintha egy képregényes „évszázad crossoverét” lapoznám végig – csak itt a lapok közé be van ragasztva egy kontroller.