Van, hogy egy játék annyira más, hogy elgondolkodsz rajta: "Ez most mi?" **Herdling** pont ilyen. Miközben egyébként semmi extrát nem kínál, mégis valami különleges. Én személy szerint nem vagyok nagy rajongója az olyan játékoknak, amik szoros értelemben vett **állattenyésztést** vagy **falkavezérséget** kérnek tőlem, de a **Herdling** nem is próbál ilyesmit erőltetni. Ha valami, hát ez egy igazi **laza élmény**, ami a pihenésről szól, még ha egy-egy mechanikai problémánál kissé **frusztráló** is tud lenni.

Ha azt mondanám, hogy **Shantae** sosem volt olyan népszerű, mint amennyire megérdemelte volna, akkor biztosan sokan bólintanátok egyet. De itt van most **Risky Revolution**, egy olyan darab, amit 15 év várakozása után végre a rajongók kézbe kaphatnak – és meglepő módon **elég jól sikerült**. A **WayForward** a retro stílust vegyíti a modern megoldásokkal, és bár nem minden tökéletes, azért van benne annyi varázs, hogy ne csak a régi fanságot vonzza.

Mi történik akkor, amikor egy videojátékos cég úgy dönt, hogy a bolti munkát hozza el a konzolokra? Nos, a *Discounty* pontosan ezt teszi, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy a szupermarket menedzselése sokkal izgalmasabb, mint amilyennek hangzik. Tényleg? Meglepetésünkre, a válasz inkább igen, mint nem, de nem mentes a játék a műfaj határain belül előforduló ismétlődő problémáktól sem.

Ma már könnyű legyinteni az „indie JRPG, de fura” kategóriára. Annyi játék próbál egyszerre zavarba ejtő, metaforikus és ironikus lenni, hogy maga az irányzat is kissé kifáradt. Pedig volt idő, amikor ez még **újdonság** volt. Amikor egy RPG nem hősökről, világmegmentésről és kristályokról szólt, hanem nyugtalanító hangulatról, értelmezésre váró képekről és olyan humorral kevert zavarról, amitől az ember egyszerre nevetett és feszengve nézett maga elé.