Ha valaha álltál már egy régi teremgépnél, ahol a Capcom-féle Dungeons & Dragons beat ’em upoknál úgy hullottak a csontvázak, mint a konfetti, akkor az Absolum első képkockái rögtön bekapcsolnak valamit a fejedben. Csak itt nem egy zsetonod van, hanem egy egész estéd – és a játék addig nem enged el, amíg legalább egyszer nem érzed azt, hogy *most állt össze a build, most jó a ritmus, most én vagyok a hóhér*.

Ha a videojátékok világa egy galaxis lenne, akkor a *Super Mario Galaxy* biztosan az egyik fénylő csillag lenne, ami sosem veszít a varázsából. A 2007-es megjelenés óta a játék nemcsak hogy évtizedekkel előzte meg a maga idejét, hanem még ma is olyan érzést ad, hogy szinte bármikor újra és újra le lehet pörgetni, mint egy jó, régi albumot. A kérdés csak az, hogy mit tudott adni a Switch kiadás, amire érdemes újra ránézni?

Valaha azt hittem, hogy a flipperek világa már túlságosan is retró ahhoz, hogy igazán izgalmas legyen. Aztán jött a *Xenotilt: Hostile Pinball Action*, és mindent megváltoztatott. Ha neked is volt már olyan élményed, hogy egy jól irányzott flippelés pillanatok alatt berántott a játék, akkor tudni fogod, miről beszélek.

Hogy lehet tovább fokozni a Mario Galaxyt? Egyenesen az űrbe, a felhők fölé, és minden elképzelhető elvetésével! **Super Mario Galaxy 2** nem csak a következő lépés, hanem egyenesen a csúcsra jutás a háromdimenziós platformer műfajában. Ha azt hitted, hogy már mindent láttál a Wii-n, akkor itt az idő, hogy megmutassák, mi a második felvonás ereje. És higgy nekem, ez nem csak szimplán egy folytatás.