Van valami tiszteletreméltó abban, amikor egy sorozat nem fél ide-oda csapongani műfajok között, és a Skautfold ebben tényleg bátor: túlélőhorrorból metroidvaniába, lövöldébe, RPG-be – amerre lát. A baj csak az, hogy a Skautfold: Usurper pont annál a műfajnál érkezik meg Switchre, ahol a konkurencia kegyetlenül erős, és ahol a félmegoldások azonnal látszanak. Itt pedig sajnos nem apró hibákról van szó, hanem arról az érzésről, hogy **a játék alapjai nincsenek rendesen összerakva**.

A *Pikmin 2* egy olyan játék, ami szép lassan belopja magát a szívedbe, miközben a kis zöld, piros és sárga növénykék a te kezed alatt próbálnak megoldani mindent. De vajon megérdemli a HD remaster az ünneplést, vagy inkább csak a nosztalgia bája az, ami fenntartja az érdeklődést? Nos, előre szólok, a válasz nem olyan egyértelmű, mint hinnéd.

A Pikmin első része ma is pontosan olyan érzést ad, mint 2001-ben: játékos stresszt, kedves káoszt és azt a furcsa megnyugvást, amit csak Nintendo tudott ilyen természetességgel összerakni.

A Dordogne nem kér tőlem reflexeket, nem akar lenyűgözni trükkökkel – egyszerűen csak megállít egy pillanatra, és ez ma már majdnem provokációnak számít.