Amikor először hallottam a **Tiny Thor**-ról, egyből azt gondoltam, hogy „na, itt a legújabb retro hullám, amire rákattantak a fejlesztők”. Egy kis Thor, egy varázslatos kaland, amiben egy **16-bites világban** próbáljuk meg megmenteni Asgardot? Csak simán kólásabb, mint a norvég mitológia régi, szikár változata. És mi tagadás, elég hamar kiderült, hogy a **Tiny Thor** nem csak egy újabb „hipster” retro platformer, hanem tényleg van benne valami varázslatos.
Ha valaha is megéltél egy olyan napot, amikor csak annyit akartál, hogy ülj le, lélegezz, és hagyd, hogy a világ körülötted egy picit megálljon, akkor *Flutter Away* pont az a játék, amire vágysz. Persze, ha túl sokat vársz tőle, hamar csalódni fogsz.
**Az a legfurcsább ebben a játékban, hogy Mickey egérrel végigcsúszkálok egy metroidvanián, és közben egyszer sem érzem, hogy meg akarna büntetni azért, mert béna vagyok.**
**Az Adore az a játék, ami öt perc alatt elhiteti veled, hogy megtaláltad a saját kis „indie Pokémonodat”, aztán a tizedik futásnál már azon kapod magad, hogy ugyanazt a folyosót futod újra, csak most épp 30 fps-sel.**
**Van az a ritka pillanat, amikor egy játék úgy javul fel a saját múltjához képest, hogy az ember csak pislog: tényleg ugyanabból a világból jöttünk?**