A **Clive ‘N’ Wrench** már a kezdetek óta egy olyan játék, ami minden egyes bemutatójával igyekezett felkelteni a figyelmet. Az ötlet ígéretes volt: egy kis nyúl és majom párosa, akik időutazásra indulnak, hogy visszaszerezzék a gonosz tudós, Dr. Daucus ellopott terveit. Az alapok rendben voltak, de sajnos a végeredmény egy olyan platformer lett, amit jobb volna elfelejteni. És ha már említést nyert, akkor gyorsan hozzá kell tennem: ha a Nintendo Switch-en játszol, akkor **maradj távol tőle**.

Ha valaha gurítottál már katamarit, pontosan tudod: ez az a játék, ami öt perc alatt nevetségessé teszi az egész videojáték-médiumot, majd fél óra múlva bebizonyítja, miért imádod mégis.

A *Loop8: Summer of Gods* bemutatja a jövő egy érdekes ötvözetét: egy klasszikus japán RPG, amely a roguelike műfaj elemeit vegyíti. Első ránézésre nagyszerű ötlet, de amikor elkezded játszani, az élmény gyorsan lecsillapodik, és a kezdődő izgalom hamar elhalványul. Az egész játék leginkább olyan, mintha minden egyes újabb ciklusban egy újabb nyári munkát végeznél, miközben a valódi fejlődés alig érezhető. De mi is van a háttérben?

Ha azt hitted, hogy a cím csak egy egészséges poén, tévedtél. *Pulling No Punches* tényleg nem kímél, és ha van olyan játék, ami politikai állásfoglalásával egyenesen pofon vág, akkor ez az. A brazil indie alkotás nemcsak hogy keményen beleszól a világ dolgába, hanem az egész játékélményét e köré építi, miközben az ütéseket is ügyesen kiosztja.