A *PixelJunk Scrappers Deluxe* egy olyan játék, amely egy pillanatra teljesen elfeledteti velem, hogy valójában szeméttel foglalkozom. Persze, nem egy komoly szimulátor, és valószínűleg nem fogja megváltani a világot, de ha csak annyit szeretnél, hogy a város piszkos utcáin pörögve a leghátsó kompresszorba döngölj mindenféle kacatot, akkor itt a helyed. Kicsit olyan, mintha a régi arcade játékokat hozták volna vissza, de egy új köntösben, amiben az alapötlet egyszerű, de szórakoztató, mint egy régi *Tetris*.
A Double Dragon név nekem a nyolcvanas évek koszos utcáit jelenti, ahol minden térdeltetésnek súlya volt – a Gaiden meg inkább azt kérdezi: “oké, de mi lenne, ha ezt most aranyosan, sok rendszerrel körbetámasztva csinálnánk?”
A **Pikmin** széria már régóta a Nintendo egyik rejtett gyöngyszeme, de valamiért sosem tudott igazán berobbanni a mainstream játékosok világába. Az első rész 2001-ben, a **GameCube**-on egy különleges, real-time stratégiai élményt kínált, amit azóta sem sikerült maradéktalanul megverni. De a **Pikmin 4**-el úgy tűnik, hogy a sorozat megtalálta a helyes irányt, és most már nemcsak a régi rajongók, hanem az új játékosok is könnyedén rákaphatnak. És miért? Mert végre egy **cuki kutya** is csatlakozott a csapathoz, és ennyi elég ahhoz, hogy a széria ismét igazán népszerűvé váljon.
Kevés puzzle van, ami nemcsak feladványokat ad, hanem *gondolkodni tanít*, és a Patrick’s Parabox pontosan ilyen: lassan, türelmesen, de könyörtelenül csavarja ki az agyadat.
A japán Sengoku-érát talán a történelem egyik legdögösebb, legizgalmasabb, legdrámaibb korszakaként ismerhetjük. Persze, ha igazán meg akarod élni, akkor nem elég csak egy dokumentumfilmet nézni róla – kell egy olyan játék, ami leporolja és belehelyez minket az események epicentrumába. Az új *Nobunaga’s Ambition: Awakening* egy igazi hús-vér stratégiai élmény, de mint minden csodálatosan komplex játék, van, ami nem stimmel vele. De még így is a gép elé ragad, ha egyszer elindítod.