We Love Katamari REROLL + Royal Reverie

Ritka az a folytatás, ami nemcsak érti az eredetit, hanem mosolyogva túl is szárnyalja – a We Love Katamari ilyen volt, és most is az.

Törzs

A We Love Katamari mindig is a „hogyan kell folytatást csinálni” iskolapéldája volt. Fogta a Katamari Damacy alapötletét – guríts fel mindent, ami eléd kerül –, és nem újraértelmezni akarta, hanem jobbá tenni. Több kihívás, több poén, jobb tempó, őrültebb ötletek. Nem csoda, hogy sokaknak ez lett a kedvenc Katamari-epizód.

A REROLL + Royal Reverie kiadás pedig nagyon okosan teszi fel a kérdést: ha ez már akkor működött, miért piszkálnánk szét? A válasz az, hogy nem is teszi. Ez nem újragondolás, nem remake, hanem egy gondosan kipucolt, HD-ba öltöztetett visszatérés, ami hagyja, hogy az alapjáték beszéljen.

És az alapjáték beszél. Sőt, énekel.

Az első dolog, ami azonnal feltűnik, az a látvány. A PS2-es verzióra sokan emlékszünk szeretettel, de a mai szemmel nézve bizony fakó volt. Nem csúnya, csak… poros. Ehhez képest a Switch-es REROLL olyan, mintha valaki lemosta volna a színeket egy vastag réteg időről. A Katamari világa most tényleg szivárványként világít, még egy sima, nem OLED-es Switchen is. Minden élénkebb, tisztább, harsányabb – pont, ahogy lennie kell.

A játékmenethez viszont nem nyúltak hozzá, és ez a lehető legjobb döntés volt. A sztori továbbra is az abszurd minimum: apád, a Kozmosz Királya kicsit túltolja az italozást, letarolja az univerzumot, te meg mész és újrateremted – ceruzákkal, hangyákkal, biciklikkel, emberekkel, végül kontinensekkel. Az egész olyan, mintha egy japán varietéműsort kereszteznél egy fizikaórával, és valahogy mégis működik.

A varázs kulcsa az arányérzet. Az, ahogy a semmiből lesz minden. Először csak apró tárgyakat kapsz fel, aztán hirtelen már házakat súrolsz, később hegyoldalakat. Ez a folyamatos növekedés olyan flow-t ad, amit kevés játék tud. Mire észbe kapsz, már dúdolod a zenét, és reflexből fordulsz rá a következő utcára, mert érzed, hogy ott még van mit felszedni.

És igen, a zene. Nem lehet elégszer mondani. Ez az a soundtrack, amitől egy videojátékos DJ-ként is megállná a helyét egy alternatív buliban. Fülbemászó, őrült, szívből jövő. A REROLL verzió ráadásul megengedi, hogy lejátszási listákat csinálj, ami apróság, de hatalmas ajándék annak, aki már tizedszer gurítja végig ugyanazt a pályát.

A humor is időtálló. A szöveg nemcsak vicces, hanem önreflexív is: folyamatosan kikacsint arra, hogy ez egy folytatás, és mit jelent folytatásnak lenni. Ez az a fajta írás, amitől hangosan felnevetsz, majd fél perc múlva azon kapod magad, hogy „oké, ez okosabb volt, mint gondoltam”.

Az újdonságokat a Royal Reverie jelenti: öt „új” pálya, amelyek valójában remixek. Nem rosszak, sőt, szórakoztatóak, de aki teljesen friss tartalomra számít, az kissé csalódhat. Ezek inkább variációk, új csavarok régi alapokon. Érthető döntés: egy Katamari-pályát elrontani könnyű, eltalálni nehéz. Így viszont biztonsági játék lett belőlük.

Ettől függetlenül a csomag egésze kerek. A minőségi életjavító extrák – hint rendszer, zenei listák – pont annyit tesznek hozzá, hogy a modern játékos is komfortosan érezze magát, miközben a veteránok sem érzik azt, hogy elvették volna tőlük az emlékeiket.

Zárás

A We Love Katamari REROLL + Royal Reverie nem akar több lenni annál, ami: egy legendás játék legszebb, legkényelmesebb változata. És őszintén? Ennyi pont elég. Ez nem egy új desszert, hanem a kedvenced, szebb tányéron tálalva. És még mindig ugyanolyan jóízű.