Van valami egészen felszabadító abban, amikor egy játék nem akar több lenni, mint ami – csak működik, és kész.
A Dragon Quest VII mindig is egy kicsit túl nagy, túl lassú és túl makacs darab volt – most viszont először érzem azt, hogy végre tudja, mikor kell továbblépni.
A Dispatch inkább egy darálható sorozat, mint klasszikus játék – csak épp te döntöd el, mi történik benne.
Az első kanyar után már tudtam: ez az a fajta autós játék, ahol nem csak haladok előre, hanem *vezetek*.
Nem tudom megszámolni, hányszor bámultam már tátott szájjal a *Final Fantasy VII* nyitójelenetét – és mégis, a Switch 2-n újra elkapott ugyanaz az érzés.