Ha van benned egy kis hajlam a sötétebb játékok felé, akkor a *Reanimal* az a fajta élmény, ami nem kérdez, csak beránt – és onnantól nincs nagyon megállás.
A tenisz nekem sokáig az a sport volt, amit a tévében nézve is inkább átkapcsol az ember – aztán jöttek a videojátékok, és valahogy mégis beszippantott.
A Carmageddon anno nem finomkodott, és most sem teszi – csak épp a világ változott körülötte, meg mi is egy kicsit.
Én tényleg azok közé tartozom, akik szerint nincs rossz Yakuza-játék – de ez most az a rész, ahol már kezdem érezni, hogy valami elcsúszott.
Furcsa érzés volt visszacsúszni ide: egy korszakba, amikor a „trükk” még nem reflex volt, hanem küzdelem.
- Super Bomberman Collection – amikor egy kétperces meccs többet ér, mint egy fél AAA kampány
- Dragon Quest VII: Reimagined – Egy lassú legenda, ami végre megtanult lépést tartani
- GRID Legends – Amikor végre van mit vezetni, nem csak kerülgetni
- Dispatch – Amikor egy játékot inkább „megnézel”, mint játszol, és ez most nem baj