Terminator 2D: NO FATE

A filmekből készült videojátékok gyakran valami rettenetes tapasztalatot jelentettek, főleg, ha a 80-90-es években játszottunk velük. Az ember mindig a legnagyobb kalandokra és látványos összecsapásokra számított, de aztán leginkább kapott egy összecsapott, gyorsan összedobott, szinte alig játszható programot. Nos, a Terminator 2D: NO FATE mindent elmond arról, hogy hogyan kell ezt másképp csinálni, egy 16-bites, tisztelgő és emlékezetes alkotás formájában.

Játékmenet – Hogyan szereztünk életet, hogy újra meg újra megpróbáljuk?

A Terminator 2D legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy mindent megtesz a film hiteles megidézéséért, miközben igazi 16-bites akciójátékot kínál. A történet valóban követi a film eseményeit, de a kreatív fejlesztők nem álltak meg itt. A sztori módja bevezet egy új elemet: az eredeti film után Sarah Connornak még be kell törnie a Cyberdyne laboratóriumba, miközben megpróbálja megmenteni a fiát. A játék tehát nem csupán a film történéseit, hanem a filmhez kapcsolódó, új szintet hozó küldetéseket is tartalmaz. Az igazi különlegesség az, hogy a játék nemcsak a film kulcsjeleneteit hozza vissza, hanem a történetet a játékos szempontjából új szintre emeli. Ilyen például a boss rush mód és a választási lehetőségek, amelyekkel a történetet tovább formálhatjuk.

A játék irányítása kifejezetten precíz és könnyen elsajátítható. A harcok pörgősek, de nem túl bonyolultak – mindent a sebesség és az ügyesség határoz meg. Az egyes szakaszok a film jeleneteit idézik, a klasszikus kézigránátos, lövöldözős és verekedős részeket hozva vissza. Az igazi erő a fokozódó akciókban rejlik, ahol minden új szakasz egy újabb nagy kihívást ad. A nehezebb fokozaton egy-egy boss fight például nem csak elgondolkodtató, hanem igazán kiemelkedő pillanatokkal kecsegtet.

A grafika – Néha robotos, néha zseniális

A Terminator 2D grafikai világa vegyes érzelmeket vált ki. Az alapvető design nagyszerű, és a játék látványos módon adja vissza a film ikonikus elemeit: a T-800 mechanikus vázát, a T-1000 folyadékosztályos változatát, vagy éppen a légcsavaros gépeket. Az animációk jól megtervezettek, a mozgások azonban néhol kicsit darabosak, főleg Sarah Connornál, akinek a járása egy kicsit túl merev. Az ellenségek animációja a legtöbb esetben hibátlan, de akad néhány emberi figura, ami egy kicsit zavaróan mesterségesnek tűnik.

Az egyik legnagyobb pozitívum a hangzás. A soundtrack zseniálisan passzol a filmhez, és remekül keveredik a klasszikus Terminátor-motívumokkal. Az akciójelenetek aláfestése valóban átélhetővé teszi a pörgős, adrenalindús élményt. A zenei aláfestés sosem tolakodó, de mindig ott van, hogy fokozza a hangulatot. A látvány és a hangzás tehát minden elismerést megérdemel.

Összegzés – Egy remek kis időutazás, de lehetett volna több

A Terminator 2D: NO FATE egy igazi szerelmes levél a film iránt, ami alig hagy kívánnivalót maga után, de mindennek van ára. A játék rendkívül rövid, és a szintvonalak eléggé lineárisak. Ugyanakkor, ha valaki szereti a retro akciójátékokat, és még mindig szívesen veti bele magát egy jó filmadaptációba, akkor a Terminator 2D igazi kincs lesz számára. Az egyes pályák gyorsan lejátszhatók, de a gyors tempó és az izgalmas akció minden egyes menetet felejthetetlenné tesz.

A legnagyobb probléma, hogy miután végeztél, valószínűleg nem fogsz visszatérni hozzá, mert a linearitás és a rövid játékidő korlátozza a hosszú távú élvezhetőséget. Ettől függetlenül a rajongók és a 16-bites nosztalgiázók biztosan örömüket lelik benne.