Forestrike

Harci meditatív pihenés

Már az első pillanatokban érezni lehet, hogy Forestrike nem az a fajta játék, amiben csak úgy hányod a kombókat, és élvezed a brutális kivégzéseket. A főhős, Yu, egy harcművész, akinek a kezeiben van a jövőbe látás képessége. Ez az úgynevezett Foresight ad lehetőséget arra, hogy gyakorolj a csaták előtt. Igen, jól olvasod: előre megtervezheted a harcot, és gyakorolhatsz annyit, amennyit csak akarsz, anélkül, hogy bármi komoly következménye lenne. Ez persze egy érdekes koncepció, de nekem úgy tűnik, hogy ez pont az a funkció, ami kiveszi a tétet az egészből. Miért izgulnál, ha úgyis tudhatod, hogy nem fogsz hibázni?

A Foresight minden harc előtt lehetővé teszi, hogy többször is próbálkozz, gyakorolj és tökéletesítsd a stratégiádat. Miután minden hibát kiiktattál, jöhet a valódi küzdelem. Ez viszont erősen lecsökkenti a játék izgalmát, hiszen az igazi kockázatot, a valósággal való szembenézést elveszi. Még ha a játék nehéz is, valahogy mégsem éreztem azt a tétet, mint amikor tényleg ott van a bőröd a vásáron.

Az igazi kihívás

Ha egy apróságot figyelmen kívül hagysz, azonnal jön a büntetés. Igen, ha hibázol, akkor rögtön érezni fogod, ahogy az ellenségek belecsapnak, és azonnal megszorongatnak. A harc dinamikája tehát gyors és pörgős, amikor valóban kezdődik. Az ellenségek különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek, szóval a taktikai hozzáállás kulcsfontosságú. Van, aki rögtön rád támad, van, aki távolról támad, és mindegyik mozdulatnak van egy jól megérdemelt válasza. Az a pillanat, amikor úgy helyezed át egy szörny támadását, hogy az rászakad a háta mögött álló társára – nos, az nagyon elégedettséget ad. És ami még fontosabb, hogy a harcok során minden mozdulatnak ritmus és elegancia kell, különben a gyors reakciók nem vezetnek eredményre.

A harcok igazi szépsége akkor jön elő, amikor nemcsak egy egyszerű ütéskombót nyomsz le, hanem figyelsz a védelmi mozdulatokra, a visszaverett támadásokra és az időzítésre. Az ilyen tökéletes győzelmek éppen úgy lenyűgöznek, mint egy jól koreografált akciójelenet. De ha nem ügyelsz, a legapróbb hiba is azonnal következményekkel jár.

A roguelike varázslat

Mint minden roguelite-ban, itt is vannak állandó fejlődési lehetőségek. Minden új mester, akit találunk, új technikákat ad, amik változtatják a harcmenetet. Az elején olyan mozdulatokat tanulsz, amik lehetővé teszik, hogy átvészelj egy-egy támadást, de később elérheted azt is, hogy teljesen saját magad formálj egy harci stílust. Emellett a harcok során három különböző kártyát választhatsz, amik új bónuszokat, perkeket és különleges mozdulatokat adnak. A választásoknak pedig valódi következményei vannak – nemcsak a következő csatára, hanem a teljes játékélményre is. Aztán, mikor már eléggé belejössz, lehet, hogy már nem is lesz szükséged a Foresight-ra, és egy-egy csatát simán lejátszol hibák nélkül.

A grafika, ami kicsit kevés

A pixel art grafika tetszetős, bár semmi különös. Az egész hangulatot absztrakt formák és egyszerű, de szép dizájnok építik fel, és bár ez egyediséget ad, mégsem hozza azt a vizuális hatást, amit más hasonló játékok tudtak elérni. Az a fajta "szép, de nem kiemelkedő" esztétika, ami mellett könnyedén elmegyünk, de nem hagy maradandó nyomot.