Super Bomberman Collection

A Super Bomberman Collection pontosan ilyen. Nem próbál modern lenni, nem akar újra feltalálni semmit. Fog egy rakás klasszikust, leteszi eléd, és azt mondja: „na, játsszunk.”

És őszintén? Nehéz nem ráharapni.

Egy csomag, ami tényleg csomag

A gyűjtemény gerincét az SNES-es Super Bomberman 1–5 adja, ráadásul olyan részekkel, amik anno nyugaton hivatalosan meg sem jelentek. Mellé kapunk pár NES-es epizódot és boss rush módokat is.

De ami igazán meglepett, az a körítés:

• zenelejátszó
• artwork galéria
• dobozok és kézikönyvek digitalizált verziói

Ez nem csak „bedobtuk a ROM-okat, aztán jó lesz” szint. Érezni rajta, hogy valaki tényleg szerette ezeket a játékokat.

Egyszerű? Igen. Sekély? Egyáltalán nem

A játékmenet alapja minden részben ugyanaz: labirintus, bombák, robbanások minden irányba.

Papíron ennyi.

Gyakorlatban viszont folyamatos feszültség. Leraksz egy bombát, és már számolsz is fejben: „van kiút? vagy most magamat zártam be?”

Ez az a fajta játék, ahol egy rossz mozdulat után már csak nézed, ahogy jön a robbanás, és tudod: vége.

És ez valamiért sosem idegesítő – inkább izgalmas.

Egyedül… oké

A single player módok teljesen rendben vannak. Elvagy velük, szépen haladsz, tisztítod a pályákat.

De nem ez a lényeg.

Pár óra után már érezni, hogy ezek inkább gyakorlópályák. Felkészítenek arra, ami igazán számít.

A kanapén születnek a legendák

A multiplayer az, ahol az egész életre kel.

Négy-öt ember egy pályán, mindenki próbálja bekeríteni a másikat, miközben folyamatosan ott a veszély, hogy saját magát robbantja fel.

És ez az a pont, ahol a játék zseniális.

Mert:

• egyszerű megtanulni
• de nehéz jól játszani
• és minden meccs más

Két perc alatt lezajlik egy kör, de közben olyan feszültség van benne, mint egy döntőben.

A power-upok, a pályák apró trükkjei (jég, bányakocsik, stb.) pont annyit adnak hozzá, hogy ne váljon monotonná, de nem viszik el a fókuszt.

Az a bizonyos „még egy meccs”

Ez az a játék, ahol mindig csak még egyet nyomsz.

Aztán még egyet.

Aztán hirtelen hajnali kettő van, és valaki már kicsit túl komolyan veszi.

Ami hiányzik: online, normálisan

És itt jön az egyetlen komolyabb fájó pont.

Nincs rendes online mód.

Van egy kerülőút a GameShare-rel meg GameChat-tel, de ez inkább workaround, mint megoldás. Egy ilyen játéknál, ahol a multiplayer a lényeg, ez elég furcsa hiány.

Apró modern kényelmek

Az emulációhoz jár pár hasznos extra:

• save state
• visszatekerés
• képernyőszűrők

A rewind konkrétan életmentő tud lenni, amikor rossz helyre teszed a bombát. Igen, csalás. De jólesik.

Egy kis játékmentés-történelem

A „múzeum” rész külön említést érdemel. Dobozok, artworkök, régi kézikönyvek – ezek azok az apróságok, amik miatt egy ilyen collection több lesz, mint egy ROM-csomag.

És valahol ez is a játék része. Nem csak játszol, hanem egy korszakba nézel vissza.

Switch 2 extrák – meh

Van némi felbontásbeli upgrade, meg a GameShare funkció, de egyik sem game changer. Ha megvan a sima Switch verzió, nem fogsz sokat nyerni a váltással.

Zárás

A Super Bomberman Collection nem akar több lenni, mint ami: egy csomag klasszikus, ami még mindig működik.

És ez pont elég.

Ha van kivel játszanod, akkor arany. Ha nincs… akkor is el lehet vele lenni, de nem ugyanaz.

Ez a játék nem a technológiáról szól. Hanem arról, hogy leültök egymás mellé, és elkezditek robbantani egymást.