Mi van, ha egy olyan Metroidvania játékot kapsz, ami nemcsak a harcot és a felfedezést adja, hanem egy elképesztően szép világot és egy szerethető történetet is? Ha ezt keresed, akkor a *Dust: An Elysian Tail* pont az a játék, ami mindezeket hozza, még akkor is, ha egy-két apró hibája maradt az idők során. Miután hat év telt el az első megjelenése óta, és több platformon is végigsöpört, most végre a Nintendo Switch-en is belevághatunk a kalandba, és bár nem tökéletes, egy pillanatra sem fogjuk megbánni.
Az *SNK Heroines: Tag Team Frenzy* már az első percben jelzi: pontosan tudja, micsoda. Nem mentegetőzik, nem próbálja komolyabbnak mutatni magát annál, ami, és nem akar beférkőzni az e-sport szentélyébe sem. Ez egy harsány, színes, túlzó, önironikus bunyós játék, ami még 2018-ban is simán beleáll abba, hogy irreális idomokkal és túltolt fanservice-szel dolgozik – majd közben röhög rajta saját maga is.
Ha azt hitted, hogy már mindent láttál a 2D platformerek világában, akkor biztos, hogy még nem próbáltad ki a *Broforce*-ot.
Képzeld el, hogy egy idegen bolygóra érkezel, aztán rájössz, hogy mindez egy hatalmas átverés, mert a bolygó… hát, elég életképtelen. És nem, nem egy *No Man's Sky* vagy *Star Citizen* méretű világot kell elképzelned, hanem egy szűkebb, komorabb, de annál jobban rejtélyes élményt. A *Lifeless Planet: Premiere Edition* egy indie játék, ami mindent megpróbál, de végül egy kicsit kevesebb lesz, mint amit ígér. És mégis, van benne valami vonzó.
**Ritkán van olyan játék, ami már az első félórában világossá teszi: itt bizony én alkalmazkodom, nem ő.**