Out Of The Box

Papíron ez egy érdekes felállás. Gyakorlatban… hát, vegyes érzéseim maradtak.

Papers, Please, de kevesebb lélekkel

Az Out of the Box alapja nyilvánvaló: egy modernizált Papers, Please, csak határellenőrzés helyett klubbejárat, útlevél helyett személyi, politikai nyomás helyett agresszív részegek és VIP-k. Warren Baker bőrébe bújok, frissen szabadult ex-bűnözőként, aki munkát kap a The Box nevű menő klubnál. A cél egyszerű: engedjek be elég embert ahhoz, hogy pénzt termeljek, de ne engedjek be rossz embereket, mert akkor jön a bünti, nő az adósság, és gyorsan vége a játéknak.

Ez az egyensúly eleinte működik. Figyelek a dátumokra, az életkorra, a szabályokra, közben pedig folyamatosan változik, hogy mi számít elfogadhatónak. A sor egyre hosszabb, a nyomás nő, a hibáknak súlya van. Csakhogy ez a rendszer meglepően gyorsan elkezdi ismételni önmagát.

Történet van, csak nagyon apránként

A sztorit rajzfilmszerű átvezetők mesélik el, szövegbuborékokkal – szinkron nincs, és ez azonnal feltűnik. Warren múltja sötét, brutális, és időről időre bevillan egy-egy kifejezetten durva flashback formájában. Kiverik a fogakat, kifordulnak a szemek, folyik a vér. Ezek a jelenetek elég erősek ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődésemet, de túl ritkán jönnek ahhoz, hogy valóban lendületet adjanak a játéknak.

A probléma az, hogy a döntéseim nagy része nem igazán érződik döntésnek. Igen, lesznek eltérő befejezések, de a játék nagy részében csak azt érzem, hogy a következő műszakra készülök, nem pedig egy valódi narratív ívet alakítok. A végkifejlet megpróbál fizetni az addigi építkezésért, de odáig eljutni sokaknak már nem lesz kedve.

Humor, ami gyorsan kifullad

A játék szemmel láthatóan poénos akar lenni. Néha sikerül is. Amikor megjelenik egy bizonyos Ronald Trump nevű figura a sorban, a szőke hajával és a migrációs dumájával, hangosan felnevettem. Ezek a pillanatok működnek.

A gond az, hogy a humor nagy része a folyamatos káromkodásra épül. Mindenki „f*** off”-ot kap, minden második mondat trágár, és ez az első fél óra után elveszti az élét. Ami kezdetben polgárpukkasztó, az gyorsan fárasztóvá válik, főleg úgy, hogy a rajzolt gore inkább Happy Tree Friends, mint valódi brutalitás. Nehéz komolyan venni, amikor egyszerre akar sokkolni és bohóckodni.

Switch-en különösen fapados

Ez sajnos egy tipikus „PC-ről gyorsan átdobva” port. Az érintőkijelző teljes hiánya érthetetlen, főleg úgy, hogy a játék mobilon is megjelent korábban. Mindent analóg karral és gombokkal kezelek, ami működik, de kényelmetlenebb, mint kellene. Kézi módban ez különösen fájó mulasztás.

A játékmenet önmagában sem elég mély ahhoz, hogy ez a kompromisszum beleférjen. Egy narratív, ismétlésre épülő játéknál az ilyen apróságok nagyon sokat számítanak.

Zárás

Az Out of the Box jó ötlettel indul. Egy kidobó szemszögéből mesélni egy morálisan szürke történetet nem rossz alap, és Warren múltja időnként tényleg érdekes. De a repetitív játékmenet, a túlhasznált káromkodás és a félvállról vett Switch-verzió együtt egy olyan élményt ad, ami inkább elfáraszt, mint bevon.

Nincs más hasonló menedzsment-játék jelenleg Switch-en, ez tény. De ettől még nem lesz kötelező darab. Ha valami lassabb tempójú, felnőttes témájú, különc játékra vágyom, talán adok neki egy esélyt – de nem csodálkoznék, ha sokan már az ajtó előtt megunnák a várakozást.