War Tech Fighters

Nem földön járó mechák

A War Tech Fighters már az elején jelzi, hogy nem a klasszikus, földhözragadt mechaélményt akarja adni. Itt nincs városrombolás utcáról utcára – ez űrharc. Emiatt a játék sokkal közelebb áll az EVERSPACE-hez, mint egy hagyományos cockpit- vagy TPS-mech játékhoz.

Ha szereted a Mobile Suit Gundam világát, akkor képzeld el úgy, mintha az egész csak az űrben játszódna. A War Tech-ek dizájnja erősen emlékeztet a Pacific Rim Jaegereire és a Bay-féle Transformers darabos, ipari stílusára. Egyfajta nyugati Gundam-hangulat lengi be az egészet – akár szándékos volt, akár nem, működik.

Kattog az elején, aztán beáll a flow

Az első pár küldetésben nemcsak az ellenfelekkel, hanem az irányítással is küzdöttem. Pedig a tutorial korrekt, mindent elmagyaráz. Mégis kell pár bevetés, mire a mozgás, a célzás és a fegyverhasználat összeáll egy ösztönös egésszé. De amikor ez megtörténik, hirtelen nagyon jó érzés lesz a War Tech-et irányítani.

Három alapváltozat közül választhatok – különböző erő- és mozgékonyságfókuszokkal. Én egyértelműen a gyorsabb, agilisabb gépre szavaztam, de aki szereti a lomha, tankos megoldásokat, az is megtalálja a számítását. A testreszabás meglepően mély, és valóban érződik a különbség a buildek között.

Kivégzések, amik eladják az egészet

A kampány nagy része abból áll, hogy mindenféle méretű űrhajók és állomások lőnek rám, miközben én egy kétlábon járó istenkomplexus vagyok. És a játék ezt élvezettel az arcomba tolja.

Ha egy ellenség élete lemegy 25% alá, a veszélyjelző pirosra vált, és az `X` gombbal jöhet a kivégzés. Ezek a jelenetek konkrétan a Mortal Kombat Fatality-jeit idézik, csak itt nincs bonyolult input:

• kis hajók: felnyársalás, szétzúzás, elrúgás
• nagyobb egységek: közelről tépett, darabolt hajótest

Nem kötelező csinálni őket, de annyira jólesnek, hogy nehéz kihagyni. Ezek adják a játék egyik legerősebb identitását.

Mecha a mecha ellen

Idővel az ellenség is kapcsol, és saját War Tech-eket küld ellenem. Itt jön a másik nagy dobás: az egy az egy elleni párbajok. Ezek teljesen más tempójú összecsapások, ahol oldalra dodge-olok, pajzzsal védek, gyors vagy erős támadásokat váltogatok.

Nem tartanak sokáig, de intenzívek, és ha nyerek, az ellenfél rendszerint kettévágva, hatalmas robbanással búcsúzik. És igen: itt minden robban. Gyönyörű űrhátterek, korrekt ellenféldizájn, jól kinéző saját mech – a látvány összességében nagyon rendben van.

Ahol megakad a lendület

A probléma mindig akkor jön, amikor visszatérek a hordozóhajóra. A játékidő nagyjából felét itt töltöm, menükben és almenükben matatva: kutatás, fejlesztés, modulok, statok. Ez papíron oké, de a gyakorlatban túl sok, túl darabos, és rendszeresen kizökkent az űrbeli rombolás flow-jából.

A másik nagy gond a töltési idő. Egy perc körüli várakozás a menedzsment és a küldetések között 2020-as években egyszerűen fájdalmas. Ráadásul a küldetések hajlamosak ismételni az objektívákat, és a jobb technológiák egy része XP-fal mögé van zárva, ami előbb-utóbb grindolásra kényszerít a szimulátorban.

Hangerőt fel, agyat ki

A teljesítmény alapvetően stabil, ami sokat segít elviselni a gyengébb részeket. A zene pedig… nos, remélem szereted a heavy metalt. Dob, torzított gitár, vég nélküli zúzás. Az űr csendjét itt nyomokban sem találod, de a robbanásokkal és fegyverhangokkal együtt ez egy brutálisan túltolt audiovizuális élménnyé áll össze. Nem finom, nem visszafogott – de passzol a játékhoz.

Zárás

A War Tech Fighters nem hibátlan. Vannak döcögős menük, hosszú töltések és némi grind. De amikor épp azt csinálja, amiért elindítottam – vagyis óriásrobotként darálok az űrben –, akkor nagyon eltalálja az érzést.

Jelenleg simán versenyben van a Project Nimbus Complete Edition-nel a Switch legjobb mecha-játéka címért. Ha gyors, látványos, túlzó robotakcióra vágysz, és el tudod viselni a kényelmetlenebb részeit, akkor ez bizony megér egy próbát.