Bloodstained: Ritual Of The Night

Azt az érzést hozza vissza, amit a Castlevania játékok adtak még régen, de mindezt úgy, hogy egy új történetet és karaktereket kever bele. Kétségtelen, hogy Igarashi Koji, a Castlevania sorozat egykori mestere végre teljesítette azt, amire évtizedek óta vártunk: egy olyan játékot, ami megidézi a régi szellemet, miközben új dolgokat is hoz.

Egy nosztalgikus utazás a múltba

Amikor először elkezdtem játszani a Bloodstained-et, rögtön egy deja vu érzésem támadt. Ahogy bejártam az első helyszíneket, észrevettem, hogy a vízeséses szoba, a kísérteties hangulat és a szörnyek olyanok, mintha csak egy újabb Symphony of the Night lenne. Az egész olyan, mintha egy elfeledett Castlevania epizódot találtam volna – csak épp nem Konami készítette. Minden sarkon egy újabb emlék köszöntött vissza, és bár ez már majdnem ciki lehetett volna, Igarashi ügyesen bánik ezzel. Nem csupán másolja a múltat, hanem tisztelettel adózik neki. Az apró, de ügyes kis utalások, mint például Alucard szinkronizálásáért felelős színész szereplése, egy-egy részlet, ami egy klasszikus ellenséget hoz vissza, csak erősítik ezt a nosztalgikus hangulatot.

De mindezt nem úgy tálalja, hogy unalmassá váljon. Bár nem lesznek hatalmas meglepetések, a friss harcrendszer és a különböző Shard Skill-ek segítenek abban, hogy ne érezd azt, hogy ugyanazt játszod újra. Miriam, a főszereplő, szomorú sorsával és képességeivel nemcsak hogy új dimenziót ad a játéknak, de rengeteg taktikai lehetőséget is kínál.

Mi működik, és mi nem?

A Bloodstained harcrendszere első ránézésre egyszerűnek tűnik, de hamar kiderül, hogy ennél jóval többről van szó. A különböző Shard képességek kombinálásával igazán szórakoztató taktikázni. Képzeld el, hogy egy felhőnyi denevért indítasz a közeledő szörnyek felé, miközben magad is szúrod őket a kardoddal – ez az az érzés, amit az Igarashi-féle Metroidvania műfaj hoz, és amit nem lehet nem szeretni. Az irányítás viszonylag egyszerű, de a stratégiai mélység ott van, ha hajlandó vagy kísérletezni.

De azt is el kell mondanom, hogy a játék nem mentes a hibáktól. A Switch változat sajnos nem igazán hozza a várt teljesítményt. A frame rate folyamatosan ingadozik, ami a legnagyobb harcok közepén igencsak zavaró tud lenni. Ez különösen a Bloodstained-hez hasonló típusú, gyors ütemű játéknál probléma. Az input lag sem segíti a helyzetet, és az alacsony felbontású textúrák sem javítanak a helyzeten. Az egész olyan, mint amikor egy régi, szeretett játékot előveszel, és rájössz, hogy a nosztalgia nem tudja eltüntetni a technikai problémákat.

Azonban, ha sikerül túllépni ezeken a hibákon, akkor egy roppant szórakoztató, hangulatos Metroidvania-t kapunk. A játék több mint 10 órányi történetet és rengeteg mellékküldetést kínál, így ha szeretnél minden apró titkot felfedezni, akkor biztosan nem fogsz unatkozni.