World Of Tanks Blitz

Kevés játék mondja ki ilyen őszintén, hogy itt nem a győzelem számít, hanem az, hogy szereted-e nézni, ahogy egy acélszörny lassan befordul a sarok mögé.

Törzs

A World of Tanks név mára intézmény. Egy olyan free-to-play óriás, amit tíz éve játszanak megszállottan, és amit már minden létező vasra átköltöztettek. A Blitz-verzió eleve mobilra született, ezt pedig minden porcikáján érzem: kisebb pályák, rövidebb meccsek, hétfős csapatok, gyorsabb belépés. Konzolos szemmel ez egyszerre áldás és kompromisszum.

A játékmenet magja változatlan. Kigurulok a pályára, fedezéket keresek, figyelem a minimapot, próbálok nem úgy kilógni, mint egy panelház a pusztában, miközben bázist foglalunk vagy szimplán ledaráljuk az ellen csapatot. Van ebben valami fura, lassú feszültség: minden mozdulat számít, minden rossz fordulás végzetes lehet. Amikor működik az összhang, amikor sikerül oldalba kapni az ellenfelet, az még mindig jó érzés.

A tankosztályok közti különbségek világosak. A könnyű tankokkal végre történik valami, száguldozok, kerülök, zaklatok. A nehéz monstrumoknál viszont gyakran azon kaptam magam, hogy a saját tempóm ellen küzdök. Papíron erősebb vagyok, gyakorlatban viszont csak lassabb. És itt jön a Blitz legnagyobb rákfenéje: a matchmaking.

Mindig azonos szintű tankok ellen harcolok. Ez igazságos, de kiöli a fejlődés érzetét. Ugyanannyi lövés, ugyanannyi hiba, ugyanaz az élmény alacsony és magas szinten is. Egy idő után azt vettem észre, hogy inkább visszavágyom a kezdő tankokba, mert ott legalább mozgékony vagyok, nem pedig egy guruló domborzati elem.

A free-to-play modell korrekt. Semmi lényegi nincs fizetős fal mögé zárva, minden elérhető kitartással. Persze a játék folyamatosan finoman (és néha kevésbé finoman) emlékeztet rá, hogy pénzt is költhetnék, de ez a műfaj velejárója. A jó hír, hogy itt tényleg nem lehet pay-to-win módon előnyt szerezni. Ha kikapok, az általában rajtam vagy a csapaton múlik.

A csapatmunka viszont… nos, ott vérzik el igazán a dolog. A gyors kommunikációs rendszer hiánya Switchen elképesztően fájó. Random játékosokkal gyakorlatilag némafilmet játszunk: mindenki megy amerre lát, taktika csak véletlenül alakul ki. Ez egy ennyire pozíció- és együttműködés-központú játéknál komoly probléma, és sok meccset érzésből veszítettem el, nem rossz döntések miatt.

Technikailag a Blitz stabil. Nem szép, de van egy régi PC-s varázsa, és cserébe tartja a 30 fps-t dokkolva és kézben is. Gyorsan talál meccset, a cross-play miatt sosem üresek a szerverek, a giroszkópos célzás pedig meglepően jól jön hosszú lövéseknél. Ezek azok az apró részletek, amik miatt mégis működik Switchen.

Zárás

A World of Tanks Blitz egy furcsa kompromisszum. A tankos élmény ott van, működik, sőt néha beszippant, de a kiegyensúlyozás és a kommunikáció hiánya miatt sosem tud igazán kiteljesedni. Ingyen viszont nehéz nagyon haragudni rá. Ha szereted a tankokat, órák százait el tudod benne tölteni. Ha viszont a fejlődés kézzelfogható örömét keresed, könnyen úgy jársz, mint én: élvezed, de közben vakarod a fejed.