Néha egy játéknál nem kell sok, hogy az egész élményből katasztrófa legyen. De mi van akkor, ha egy játék ennyire elrontja az alapokat, hogy már a konzol is nehezebbnek tűnik, amikor tudod, hogy el kell indítani? Üdv a *Gleamlight*-ban, ahol minden apró részlet hibás, és a játékélmény inkább keserű csalódás, mintsem szórakoztató kihívás.

Gleamlight
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Szörnyű
Néha egy játéknál nem kell sok, hogy az egész élményből katasztrófa legyen. De mi van akkor, ha egy játék ennyire elrontja az alapokat, hogy már a konzol is nehezebbnek tűnik, amikor tudod, hogy el kell indítani? Üdv a Gleamlight-ban, ahol minden apró részlet hibás, és a játékélmény inkább keserű csalódás, mintsem szórakoztató kihívás.
Mi is ez valójában?
Első ránézésre, a Gleamlight egy igazi Hollow Knight-klónnak tűnhet: egy sötét, titokzatos világ, egy szimpatikus hős és platformer akció. De hamar kiderül, hogy a játék nem egy klón, hanem inkább annak egy szegényes, ügyetlen utánzata. A Hollow Knight dinamikus harcai, izgalmas felfedezései és hibátlan irányítása helyett itt egy szörnyen szórakoztatóan vacak irányítással, feleslegesen bonyolult, mégis túl egyszerű szinttervezéssel találkozunk.
A játék története minimális: egy szent gráfiummal küzdő hőst irányítunk, aki elindul, hogy megmentse a világot a szörnyűségektől. A probléma ott kezdődik, hogy a világ, amit felfedezünk, semmivel nem izgalmasabb, mint egy 2002-es Newgrounds animáció. A szörnyek formái csak misshapen foltok, a harcok pedig fájdalmasan üresek. A támadásokat hiányos animációk kísérik, mintha egy gyermek a szabadidejében próbálkozott volna meg egy játékot készíteni.
A játékmenet: Széttört mechanikák, fel nem épített világ
A harcok, amelyek egyébként a Hollow Knight sikerének kulcselemei, itt kifejezetten ügyetlenek. A kardcsapások semmilyen hatást nem keltenek, és a rendszer nem elég intuitív ahhoz, hogy érdemben élvezzük a küzdelmeket. Az egész világ felfedezése valósággal elkeserítő, mivel a térkép olyan, mintha egy össze-vissza rakott szint lenne, amit a fejlesztők csak „felkaptak” és ránk dobtak. Nincs semmi, ami igazán emlékezetessé tenné a helyszíneket. Kivéve persze, ha arra gondolunk, hogy egyes szinttervezési hibák miatt egy-két alkalommal egy szörny a platformokra pattant, amire épp ráléptem.
A mozgásmechanika a legrosszabb rész. A karakter mozgása és az ütések közötti reakcióidő katasztrofálisan lassú. Van egy „szint” a harcokban, ami ha nem is igazán érezhető, legalább elmondható, hogy a játéknak nincs lendülete. Az egész olyan, mintha egy már elfelejtett, félkész demo verzió lenne.
Miért nem működik a játék?
Tudom, hogy a játékok nem mindegyike kell, hogy lenyűgözzön grafikailag, de amikor egy játék nem tudja megoldani az alapvető dolgokat, mint például a kontrollokat és a világépítést, akkor nemcsak szomorú lesz, hanem idegesítő is. A Gleamlight világának sötét, monotóniába fulladó megjelenése egyszerűen nem adja vissza a hangulatot, amit a stílus próbál elérni. Az egyetlen, amit a játék kinézete elér, hogy bosszankodjunk miatta.
A szinttervezés – mint már említettem – rendkívül unalmas. Nincsenek érdekes térképek, amelyek színt vihetnének az egész felfedezésbe. Az ilyen játékoknál, ahol a világ és az ismeretlen felfedezése az egyik legnagyobb vonzerő, hatalmas hiba, hogy itt nemcsak hogy nem fedezünk fel semmi újat, de szinte minden egyes lépés csak egy újabb akadályt jelent a következő célig.
A zene és a hang: Mikor a zene is hozzájárul a feszültséghez... de nem jó értelemben
A Gleamlight zenéje egyáltalán nem segíti a játékélményt. A zene inkább zűrzavarnak tűnik, mintsem atmoszférát adna a világnak. Azok a disszonáns hangok, amik a játék során felcsendülnek, még inkább csak irritálnak, mintsem érzelmi hatást keltenének. Egy ilyen játéknál, amikor az egész hangulatnak támogatnia kellene a világ felfedezését, a zene és a hangok nemhogy segítenek, hanem inkább elvonják a figyelmünket, és még inkább elvonják a játék legnagyobb vonzerejét: a szórakozást.
Záró gondolatok
A Gleamlight a legjobb példája annak, amikor egy játék semmibe veszi az alapvető design elveket. A harcok üresek, a világ nem érdekes, és a grafika már-már fájdalmas. A játék próbál titokzatos lenni, de mindössze egy üres ígéret marad. Röviden, ha szereted az ilyen típusú platformereket, akkor inkább válassz valami olyat, ami valójában megéri az idődet, mert a Gleamlight nemhogy unalmas, hanem szimplán frusztráló. Tényleg, ha nem akarod, hogy a játékkal való küzdelem a szórakozás rovására menjen, inkább próbálj ki valami mást.
Kulcspontok
Pozitívumok:
- A játék világának dizájnja néha látványos, a festett üveg hatás érdekes lehetett volna.
- A játék hossza rövid, így hamar túl lehet rajta esni, ha nem ragad le benne.
Negatívumok:
- A játékmenet súlyosan nem működik: rossz irányítás, gyenge harcrendszer.
- A szinttervezés unalmas és ötlettelen, nincsenek igazán izgalmas vagy érdekes helyszínek.
- A zene idegesítő és nem segíti a játék hangulatát.
























