Cloudpunk

Ritkán fáj annyira egy technikai bukás, mint amikor egy játék lelke épp a hardveren vérzik el.

Nivalis, a város, ami mindent vitt

A Cloudpunk PC-n egy ritka madár. Nem a játékmenete miatt emlékezetes, hanem azért, ahogyan hangulatot teremt. Az a neonfényben úszó, esőáztatta, Blade Runnerből ismerős jövőkép, ahol a felhők alatt fortyog a város, a fejed felett HOVA-k cikáznak, és minden reklám egy elérhetetlen ígéretet ordít az arcodba. Ez a játék motorja. Nem a kihívás, nem a döntések súlya, hanem az atmoszféra.

Switch-en viszont pont ez az, ami széthullik.

Egy éjszaka, egy történet, egy jó főhős

Rania története önmagában működik. Egyetlen éjszaka alatt végigvinni egy karakter útját, aki futárként csöppen bele Nivalis alvilágába, jó alapötlet. A „soha ne kérdezz, mi van a csomagban” szabály, a Control fura, távolságtartó irányítása, a mellékszereplők kis sztorijai mind szépen adagoltak.

Ez nem egy nagyívű cyberpunk eposz, inkább egy halk, személyes történet, amit apró beszélgetések és erkölcsi döntések raknak össze. Amikor működik, akkor pont annyira hatásos, amennyire lennie kell.

Repülni jó lenne – ha hagyná

A Cloudpunk egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan a városban közlekedsz. A HOVA-val cikázni a neonfolyosókban, majd leereszkedni az utcára, kiszállni, és gyalog felfedezni a környéket – ez az a flow, amit kevés játék tud ilyen természetesen hozni.

Switch-en viszont ez a flow darabokra törik. A látótávolság brutálisan le van vágva, az épületek és óriásplakátok csak az utolsó pillanatban pattannak be. Az egész várost egy szürke, depresszív köd fedi, mintha Nivalis kollektív kiégésen esett volna át.

Az eső tükröződései eltűntek, a volumetrikus fényeknek nyoma sincs, és amit korábban hangulatnak hívtam, az itt inkább technikai kompromisszumnak érződik.

Teljesítmény: itt nincs mentség

Őszintén: ez az a pont, ahol elfogyott a türelmem. A framerate rendszeresen beesik 20 fps alá, új területek betöltésekor durván akad, és mindehhez 30–40 másodperces töltések társulnak. Ez nem egy akciójáték, de még itt is fájdalmas, amikor minden megáll egy pillanatra.

A forgalom is mintha eltűnt volna. Az a kaotikus, több szinten zajló légi közlekedés, ami a várost élővé tette, alig van jelen. Sokszor magányosan suhantam végig üres utakon, és ez mindennek az ellentéte, amit a Cloudpunk jelentene.

Kézben tartva még rosszabb

Handheld módban a helyzet tovább romlik. A kezelőfelület elmosódott, a térképen lévő ikonok és távolságjelzések szinte olvashatatlanok. Dokkolva legalább tisztább a kép, de ott meg még jobban kijönnek a grafikai hiányosságok: az élek recések, a pixelláció durva, a város „díszletei” látványosan hiányoznak.

Ez nem az a kompromisszum, amit vállalni tudok csak azért, hogy hordozható legyen.

Zárás

A Cloudpunk egy különleges játék, de Switch-en jelen formájában inkább árnyéka önmagának. A történet még mindig működik, néhány gyalogos szakasz képes felidézni azt a varázst, amit PC-n imádtam, de összességében ez az egyik legkiábrándítóbb port, amivel az utóbbi időben találkoztam.

Ha van rá lehetőséged, játssz vele PC-n. Ott Nivalis él, lélegzik, és beszippant. Switch-en viszont csak egy ködbe vesző emlék marad.