Ha valaki azt mondta volna még pár éve, hogy egy Wii U-s játék a Switch-en fog ragyogni, és az egyik legjobb Mario-játék lesz, biztos kinevettem volna. De itt van a *Super Mario 3D World + Bowser's Fury*, ami most egy új esélyt kapott a Switch-en, és bár nem minden új benne, amit remélhettünk, az összkép még mindig olyan szórakoztató, mint egy régi Mario játék, amit bármikor elő lehet venni.
Ha már nem számítanak a határok a videojátékok világában, akkor jöjjön egy kérdés: miért éppen ezt a játékot hozták vissza? A Gal*Gun Returns nemcsak, hogy egy visszafogott átdolgozása az eredeti 2011-es ecchi lövöldözős játéknak, hanem egy olyan szintre emeli a hihetetlenséget, hogy az már inkább kínos, mint szórakoztató. Ha valaha is elgondolkodtál azon, mi történik, amikor egy nyilvánvalóan szórakoztató játékmechanizmus mögé szegényes tartalmat pakolnak, akkor a Gal*Gun Returns a válasz.
Állítsatok le, ha már hallottátok: a Switch megkapott egy előző generációs klasszikust, és **viszik, mint a cukrot**. A **Super Meat Boy** újra és újra bebizonyítja, hogy a jó játékidő nem avul el, csak új platformra költözik. Hiába jelent meg már Wii U-n is 2016 végén, Nintendo konzolon valahogy mindig új életre kel. Edmund McMillen agyszüleménye – akit a *Binding of Isaac* kapcsán ismerünk és (néha) szeretünk – még 2008-ban, Newgrounds-os gyökerekkel indult, és azóta is makacsul kapaszkodik a játékosok idegrendszerébe.
A roguelite műfaj ma ott tart, mint a kilencvenes évek végén a 3D platformerek: mindenki csinálja, kevés az igazi meglepetés, viszont néha beesik egy játék, ami nem új, csak *nagyon* jól van összerakva. Az UnderMine pontosan ilyen.
A **Hero-U: Rogue to Redemption** olyan, mintha valaki a klasszikus kalandjátékos agyamat összekeverte volna egy iskolai naplóval, egy kazamatatérképpel és egy adag „majd én okosban megoldom” tolvajmentalitással – és a végeredmény meglepően működik.