UnderMine

Az UnderMine nem akar forradalmat, csak azt, hogy még egy kört menj – és mire észbe kapsz, már hajnali kettő van.

Parasztokat a mélybe

A kerettörténet már az elején elárulja, milyen hangulatra számítsz. Földrengések rázzák a királyságot, a forrás egy titokzatos bánya, a megoldás pedig… bedobálni a parasztokat, amíg valaki nem jut elég mélyre. Meghalsz? Sebaj. Jön a következő szerencsétlen.

Ez a cinikus humor végigkíséri az egészet, de sosem válik erőltetetté. Egy korai halál utáni nekrológ például megjegyzi, hogy az elhunytat tizenhat gyermeke gyászolja – mind paraszt. Finom, sötét, pont elég.

Ismerős járatok, jó tempó

A bányarendszer felépítése azonnal ismerős: Zelda első részei és a Binding of Isaac köszönnek vissza minden szobában. Szoba-szoba után, ellenségek, csapdák, zsákmány, lépcső lefelé. A fegyvered egy csákány, amit suhintani és dobni is lehet, utóbbit egyfajta bumerángként használva.

A tempó kellemesen feszes. Nem rohan, de nem is tötymörög. A mozgás, a dobások, a szobák ritmusa nagyon hamar összeáll, és onnantól jön az a bizonyos flow, amikor már nem gondolkodsz minden lépésen, csak reagálsz.

Relikviák és a „na most erős vagyok” érzés

A futamok igazi sava-borsát a relikviák adják. Ezek nem világmegváltó, mindent elsöprő cuccok, de szinte mindegyik érezhetően jobbá tesz. A csizma, ami megakadályozza, hogy beleess a szakadékba? Papíron unalmas. Játék közben életmentő.

Ami igazán tetszett, hogy az UnderMine nem fukarkodik a hatásérzettel. Szinte minden futamban eljön az a pillanat, amikor azt érzed: oké, most jól állok. Ez a fajta fokozatos erősödés ritka kincs a műfajban, itt viszont megbízhatóan működik.

Halál után sem üres kézzel

A halál természetes része az élménynek, de nem nulláz le teljesen. Az arany egy része megmarad, amit a központi hubban elkölthetsz. Állandó fejlesztések, kezdő felszerelések, apró statnövelések – Rogue Legacy-féle hosszú távú építkezés, ami szinte észrevétlenül húz vissza újabb és újabb körökre.

Ehhez jönnek a blueprint-ek, amik új tárgyakat nyitnak meg a jövőbeli futamokra, új területek mélyebben a bányában, és később shortcutok is. Szinte nincs olyan menet, ahol ne történne valami új vagy érdekes.

Pixel art, ahogy kell

A látvány klasszikus 32-bites pixelstílus, de messze nem lusta. A víztükröződések, az animációk, az apró részletek mind azt mutatják, hogy ezt szeretettel rakták össze. Egyetlen gyengéje az, hogy a „föld alatt vagyunk” tematika miatt a környezetek néha összemosódnak, de ez inkább apró kötözködés.

Ami hiányzik, az szándékos

Az UnderMine legnagyobb gyengesége egyben az identitása is: nem hoz új ötleteket. Itt nincs műfajforradalom, nincs nagy csavar. Viszont nincs bénázás sem. Az irányítás pontos, a teljesítmény stabil, a rendszerek átgondoltak. Minden a helyén van, semmi sincs félkészen.

Zárás

Az UnderMine nem fogja megváltoztatni a véleményedet a roguelite műfajról. De ha szereted ezt a világot, akkor ez az egyik legtisztábban megvalósított darab, amit most kézbe vehetsz. Nem új, nem harsány – csak elképesztően jól működik.