Gal*Gun Returns

A Játékmenet: Lövöldözés, De Miért?

A Gal*Gun Returns, ha egy szóval kéne jellemezni, az „unalmas” lenne. Az egész egy unalmas, vonalas lövöldözős játéknak tűnik, ahol nem igazán történik semmi izgalmas. A játéknak – már ha ezt játéknak lehet nevezni – a lényege, hogy elárasztanak minket a szexuálisan túlfűtött diáklányok, akiket egy feromonpisztollyal kell leszednünk. Igen, jól olvastad, éppen a szóban forgó lányok erotikus, szexuális izgalomra gerjesztése a cél, ami az egész élményt a kínos és kínzó határára helyezi.

A játékmenet elég egyoldalú, mindössze egy alapvető lövöldözésre épít, miközben az iskolai környezetben töltött, monoton órák alatt igyekszünk egy „igazi szerelem” mellett dönteni. Ehhez az egészhez hozzáadódnak olyan mini-játékok és döntések, amelyek nemcsak hogy semmitmondóak, de inkább zavaróak és nem érik el a kívánt hatást. Az egész játéknak olyan érzésed lesz, mintha egy reklámot néznél, ami nem tudja eldönteni, hogy mire próbálja felhívni a figyelmet: a pormezőkre vagy a karakterek szexuális vonzerejére.

A Történet: Elég Volna A Téma, De Miért Kellett Ezt?

A történet szerint egy szerencsétlen srác, Tenzou Motesugi, akit véletlenül túltelítenek feromonokkal, képtelen elkerülni, hogy minden egyes lány rátámadjon. Az irónia persze ott kezdődik, hogy a lányok erőteljes kívánatossága és Tenzou kiábrándító passzivitása nemcsak hogy nem szórakoztató, de kínosan egyoldalú is. Az, hogy mindezt egy iskolai környezetbe helyezik, csak még inkább kiemeli, hogy az egész sztori inkább érzéketlen, mint sem érzékeny, sőt, zavaró. Azt hiszem, az egész olyan, mintha egy régi japán anime paródiáját néznénk, ahol a nyilvánvaló humortól is inkább kínosan mosolygunk, mint sem élvezzük.

A Hang és Zene: Ha A Zene Kínos, Minden Kínos

Bár a játékhoz most először kaptunk teljes szinkront, a legnagyobb problémát még mindig a zene és a háttérhangok jelentik. A folyamatosan ismétlődő hangok – a lányok nyögései és izgalma – nemcsak hogy zavaróak, hanem szinte kínosak, különösen akkor, ha valaki más is a közeledben tartózkodik. A zene viszont hiába lenne szórakoztató, amikor az egész élményt egy kínos háttérzaj uralja, inkább kikapcsoltam a hangot a legtöbb alkalommal.

A Grafika: Kissé Elavult, De Még Túl Élénk

A grafikai frissítés nem hozott túl nagy változást. Az új, feljavított látvány valóban szép, de a játék alapvetően nem tudta elkerülni azt a kellemetlen érzést, hogy régi stílusú, és nem tudta lépést tartani a modern igényekkel. A pixel art szépen néz ki, de túlzás lenne azt mondani, hogy a vizuális frissítés igazi értéket ad hozzá a játékmenethez. Mivel a történet és a mechanika már a kezdeteknél megölnek mindent, a grafika önmagában nem képes kimenteni a helyzetet.

A Játékmenet Mechanikai Hibái: Irányítás és Unalmas Lövöldözés

A játékmenet egyetlen érdekes aspektusa a lövöldözés, de az is egyértelműen gyorsan unalmassá válik. A célzási mechanika gyenge, a mozgás túl lassú, és a gép által vezetett pályák önmagukban sem nyújtanak semmilyen különleges élményt. A gyenge irányítás még inkább kiemeli a játék repetitivitását: ugyanazok a szintek, ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a célok. Aztán ott van a gyenge válaszidő is, ami miatt a lövések sosem érezhetők igazán kielégítőnek. Egyetlen dolog, amit hiányoltam volna, az a gyros irányítás, amitől talán egy kicsit élvezetesebbé válhatott volna a lövöldözés.