Amikor először ránéztem a *Harvest Moon: One World*-re, valami különlegesre számítottam. Valami olyasmire, amitől megint egy kicsit visszatalálhatok a nyugodt vidéki élet varázsához, amit a régi *Harvest Moon*-játékok adtak. De hát miért is vártam volna ilyet? A játék úgy pörög, mintha mindent el akarna mondani, de közben semmit nem mond, és az egész csak egy üres utánzat, amit nemhogy szórakoztat, inkább irritál.

Mi történik, amikor a "lawnmower racing" (fűnyíró verseny) ötletéből egy játéknak kéne születnie? Nos, a *Lawnmower Game: Racing* megmutatja, hogy mi van, ha a készítők végigkomolyan veszik ezt, de a játék közben mintha valaki csak futólag belenyúlt volna a projektbe, és úgy hagyta volna az egészet. Az eredmény egy olyan játék, ami nemcsak hogy nem szórakoztató, de még frusztráló is – és ha azt hitted, hogy egy ironikus játék akár jó is lehet, akkor bizony tévedtél.

A *Monkey Barrels* nem csinál titkot abból, hogy mi a célja: rohanj, lőj és semmisíts meg mindent, ami az utadba kerül. A történet egyszerű, mint a faék: két majom, akik megpróbálják megmenteni a barátaikat a gonosz robotok világuralma alól. Ennyi. Ha a cím alapján már sejted, hogy nem a komplex narratívával akarnak lekenyerezni, akkor nem is tévedsz. De vajon a szórakozás legalább elég tartalmas, hogy elfelejtsük az apróbb hibákat?

Mi történik a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” után? A legtöbb mese erről nem szól, de a *Littlewood* próbál választ adni erre a kérdésre. A világot már megmentetted, a gonosz el van pusztítva – és most mi következik? A házasság, gyerekek, jelzálog és a mindennapi élet? Nos, ebben a nyugis farming szimulátorban az élet a háború utáni pihenésről szól, és bár már láttunk ilyet más játékokban, a kérdés az: vajon működik-e itt?