Super Meat Boy

NES-es rémálom, modern tempóval

Ha eddig kimaradt volna, a Super Meat Boy egy kegyetlenül őszinte, old-school platformer. Se kompromisszum, se kegyelem. Mechanikailag és vizuálisan is olyan, mintha a NES-korszak legszívatósabb játékait feltekerték volna tizenegyre. A pályák tele vannak tüskékkel, fűrésszel, sóval – mindennel, ami Meat Boyt egy vörös pacává tudja redukálni a falon.

A játék nem rejti véka alá, hogy pixelpontos ugrásokat vár el. Itt nincs „majdnem jó”, nincs „belefér”. Ha hibázol, meghalsz. Ha meghalsz, újrapróbálod. És ezt addig csinálod, amíg az izommemória át nem veszi az irányítást az agyad felett.

Két gomb, nulla kifogás

Meat Boy eszköztára szinte nevetségesen egyszerű: ugrás, falról elrugaszkodás és egy vérrel hajtott dash. Ennyi. De ez a kevés mozdulat olyan precízen van összerakva, hogy egy idő után tényleg csak rajtad múlik minden. A falugrás erősen Mega Man X-es, az ugrás magassága pedig még Mariót is zavarba hozná.

Ellenségek gyakorlatilag nincsenek – néha egy-egy boss –, a valódi ellenfél mindig a pálya. A cél pedig klasszikus: eljutni Bandage Girlhöz, mielőtt az aljas Professor Fetus megint el nem rabolja. Igen, minden pálya végén. Igen, újra és újra. Nem a történetért vagyunk itt.

Switchen otthon érzi magát

A Super Meat Boy remekül működik Switchen. Joy-Conon, egy darab Joy-Conon, Pro Controllerrel – mindegy. Mi egyértelműen a Pro Controllert preferáljuk, de egyik megoldás sem érződik hátránynak. A rövid, brutálisan intenzív pályák tökéletesek hordozható játékra: egy próbálkozás itt, egy újabb ott, aztán „jó, még ezt az egyet”.

Technikailag nincs panasz: stabilan fut handheldben és dokkolva is. A tartalom teljes, minden pálya, warp zone, bandázs és játszható karakter benne van.

Ami hiányzik – és ami fáj

Van azonban egy fájó pont: az eredeti zene. A klasszikus soundtrack hiánya sok veteránnak szúrja a szemét – jogosan. A licencproblémák miatt már PS4 óta ez a helyzet, és a Switch sem kivétel. A pótlás nem rossz, de nem ugyanaz. Ez az egyetlen pont, ahol tényleg érzem, hogy „ez már nem az az SMB, amibe beleszerettem”.

A másik kihagyott ziccer a videórögzítés támogatása. A játék konkrétan könyörögne érte. A beépített replay funkció aranyos – egyszerre látni az összes elhullott próbálkozást, miközben egyetlen Meat Boy célba ér –, de megosztani nem lehet. Pedig a legtöbb pályaidő bőven beleférne a Switch 30 másodperces kliplimitjébe. Kár érte.

Zárás

A Super Meat Boy Switchen pontosan az, aminek lennie kell: egy feszes, brutális, őszinte platformer, ami nem simogat, hanem tanít – fájdalmon keresztül. A hordozható forma kifejezetten jót tesz neki, a tartalom bőséges, a mechanikák időtállók. Az eredeti zene hiánya és a videórögzítés mellőzése bosszantó, de nem vesz el az élményből.

Ha eddig kimaradt, itt az idő. Ha már végigjátszottad máshol, jó eséllyel újra bele fogsz csúszni. A vérfoltok úgyis gyorsan száradnak.