Skyforge

Ritkán érzem azt egy játéknál, hogy nem az időmet kéri, hanem konkrétan a türelmemet váltja apróra – a Skyforge Switch-en pontosan ilyen.

A papíron jól hangzó alapötlet

A Skyforge alapfelütése nem rossz. Halhatatlan vagyok Aelion bolygón, isten eltűnt, invázió van, nekem meg dolgom akad. Ez a sci-fi/fantasy mix bármikor elvisz egy körre, főleg ha a játék nem akarja rögtön unottan letudni a világát.

A nagy csali a 18 váltható kaszt, amit elvileg bármikor cserélgethetek. A gyakorlatban ebből induláskor hármat kapok (Paladin, Cryomancer, Lightbinder), a többit pedig hosszabb grinddel vagy pénzzel lehet kinyitogatni. És itt még nem is az a baj, hogy ez ismerős MMO-képlet – hanem az, hogy már az első pár órában felmerül: ki akarja ezt a verziót ennyi ideig játszani, hogy egyáltalán kiderüljön, van-e benne „az én kasztom”?

A küldetések ritmusa: indul, aztán beáll a falnak

A játék viszonylag gyorsan bedob az akcióba, ami elvileg jó jel. Pár mondat, egy gyors eligazítás, aztán irány a folyosós, steril helyszínek egyikére, ahol jön a szokásos könnyű–nehéz támadás kombózás, meg a „nagy isteni képesség”, amitől papíron látványosnak kéne lennem.

Csakhogy a küldetések nagyon hamar olyanok lesznek, mint egy rosszul újramelegített menza: ugyanaz az íz, csak egyre langyosabb. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a termek, ugyanaz a „még három hullám, aztán menj vissza”. Ilyenkor egy MMO-t általában a flow ment meg: a harc legyen jó érzés, a fejlődés legyen kézzelfogható, a loot adjon egy kis dopamint. A Skyforge-nál ezek közül egyik sem akar igazán összeállni – de Switch-en van egy ennél nagyobb gond.

A port, ami nem „gyengébb”, hanem széteső

A Switch rengeteg kompromisszumot meg tud etetni velem, ha cserébe stabil és játszható. Láttunk már csodákat hibrid gépen, nagyobb játékokat is, amik némi faragással vállalhatóan futnak. A Skyforge esetében viszont nem „kicsit darabos”, hanem technikai roncsderbi.

A tünetlista olyan, mint egy hibajegyekből összerakott novella:

• akadozás gyakorlatilag mindenhol,
• összeomlások a főmenüig,
• fájdalmasan hosszú és gyakori töltések,
• recsegő, pattogó hang, eltűnő audio,
• késve reagáló menük,
• beszélgetések, ahol a száj mozog, a mondat meg félúton elhal,
• textúrák, amik késve ugranak be a semmiből,
• és az egész olyan alacsony felbontásban, hogy hordozható módban néha konkrétan azt érzem: nem a szemem romlik, hanem a kép.

És mindez még azelőtt, hogy érdemben harcolnék.

Harc közben: a késleltetett kontroll és a papírmasé ellenfelek

A csata lenne az a rész, ami egy ilyen „átlagos MMO”-t elvisz a hátán. Itt viszont a harc érzete úgy viselkedik, mintha valaki félig benyomta volna a kéziféket. Kombózni lehet, csak épp minden késik. Megnyomom, várom, megtörténik, de nem akkor, amikor kéne. Az egész mozgás és ütés olyan, mintha egy rossz streamen keresztül irányítanám a karaktert.

A nagy „isteni” támadások pedig gyakran rátesznek még egy lapáttal: mintha az egész rendszer térdre esne attól, hogy most valami látványosabb jönne. És közben az ellenfelek… hát, az ellenfelek sokszor úgy viselkednek, mint statiszták egy másodvonalas magyar sorozatban: ott vannak, néznek, néha csapkodnak valamit, de sokszor konkrétan nem tűnik fel nekik, hogy épp püfölöm őket.

Volt olyan boss, akinek az arcába álltam, és gond nélkül végigvertem, különösebb kitérés nélkül. A kitérés ráadásul L3 kattintásra van rakva, és ha ettől valakinek megfeszül a hüvelykujja, akkor üdv a klubban – és nem, átállítani nem lehet. Ez az a fajta apró, de folyamatos irritáció, ami szépen felőrli a játékritmust.

Hordozható módban mindehhez jön a nehezen olvasható vizuális káosz: az ellenfélanimációk sokszor csak elmosódott hadonászásnak érződnek, amiből nehéz kiszedni, mikor kéne reagálnom. Nem kihívás, inkább szemfárasztás.

A monetizáció szaga a levegőben

Free-to-play címnél mindig felteszem a kérdést: mit akar tőlem a játék? A Skyforge-nál ott lebeg a „pay to win” árnyéka a VIP-rendszerrel és a statbónuszok ígéretével. Lehet, hogy hosszú távon árnyaltabb a kép, de az érzés így is megvan: ha fizetsz, simább lesz. És ez különösen rosszul hangzik egy olyan portnál, ami alapból is úgy viselkedik, mintha nem tesztelték volna eleget.

A kozmetikai cuccok meg… őszintén, ezen a felbontáson és ezekkel a textúrákkal olyan, mintha egy poros vitrinben próbálnék csillogó ékszert nézegetni. Lehet, hogy drága, csak épp nem látszik.

Zárás

A Skyforge már eleve nem egy kiemelkedő MMO, de jó futással és stabil technikával lehetne belőle egy „jó, elpepecselek vele” időrabló. Switch-en viszont olyan szinten szétesik, hogy az egész élmény folyamatosan ellenem dolgozik. Lehet mondani, hogy ingyen van, lehet ráfogni, hogy majd jön patch – de jelen állapotában ez nem egy „töltsd le és próbáld ki”, hanem egy „töltsd le, és rájössz, miért kár volt a tárhelyért”.

Ha MMO kell Switch-re, tényleg: keress bármi mást. Ez most nem az.