Valószínűleg nem sokan lepődtek meg, hogy a **Crash Bandicoot 4** végül a Nintendo Switchre is megérkezett. Az Activision ügyes húzása, hogy egy kicsit késlekedve, de azért végül mégis rátenyerelt a hibrid konzolra, teljesen logikusnak tűnt, hiszen a **N. Sane Trilogy** Switch-verziója hatalmas sikert aratott, még úgy is, hogy egy évvel a PS4-es megjelenés után jelent meg. De vajon hozta-e azt az élményt, amit a modern konzolokon kaptunk? És mi van a grafikai lefaragásokkal? A válasz röviden: nem tökéletes, de egyáltalán nem rossz.
Mikor először ránéztem a Mighty Fight Federation-re, azt hittem, hogy csak egy újabb partyjáték, ahol mindenki a szőnyegen ugrálva próbál meg mindenféle varázslatot pörgetni. Aztán elkezdtem játszani, és rájöttem, hogy *nem*. Ez egy kemény dió, egy olyan játék, ami a komoly bunyósoknak van szánva – csak egy kicsit bolondos külsővel.
A *Everhood* olyan, mint egy pszichedelikus utazás, ahol minden logikát eldobnak az ablakon, és csak azt mondják: „Csukd be a szemed, tartsd a ritmust, és élvezd!” És ha úgy érzed, hogy már látott mindent a játékok világában, akkor garantáltan nem készültél fel arra, ami itt vár rád. Hogy miért? Mert a *Everhood* egy olyan RPG, ami valahol a ritmusjáték, a bullet-hell és a kart-versenyzés között szórakoztat, mindezt egy teljesen őrült, színes-csillogó mámorban.
Képzeld el, hogy végre egy igazán pörgős, high-speed Battle Royale-t hoznak a Switch-re, és az elején még minden rendben is van: gyors, taktikus, tele az adrenalinlöketekkel.
Ha már voltál a **Among Us** vagy a **Danganronpa** világában, akkor biztosan ismerős lesz a recept: egy csapat, egy űrhajó, és az eláruló, aki mindent elront. De mi történik, ha ezt az alapötletet beleteszed egy időhurokba, és megspékeled egy kis sci-fi csavarral? Nos, ezt próbálja kiadni a **Gnosia**, és bár elsőre talán egyszerűnek tűnik, hamar rájössz, hogy a játékmenet mélysége igazán elbűvölő.