NUTS

Mókusles, nappal–éjjel váltásban

A NUTS alapötlete kétségtelenül egyedi. Egy természetvédelmi munkatárs bőrébe bújok, akinek az a feladata, hogy kamerákkal megfigyelje a Melmoth Forest mókusainak viselkedését. Nappal kimegyek az erdőbe, felállítom a rögzítőeszközöket, beállítom a látószöget, majd este visszavonulok a lakókocsiba, és kazettáról visszanézem, mi történt.

Papíron ez tök jól hangzik. Gyakorlatban viszont nagyon gyorsan kialakul egy mechanikus rutin, ami a játék nagy részében változatlan marad. Faxolok képeket, tekergetem a kamerát pixelpontos precizitással, gombokat nyomogatok – kicsit macerás, kicsit ügyetlen, de van benne egyfajta meditatív nyugalom. Legalábbis az elején.

Groundhog Day, mókusverzióban

A gond ott kezdődik, amikor ténylegesen követni próbálom a mókusokat. Ezek az állatok ugyanis kizárólag éjjel mozognak, és minden egyes nap ugyanazt csinálják. Ugyanaz az útvonal, ugyanaz a ritmus, ugyanaz a koreográfia. A kameráim persze nem mozognak maguktól, így minden reggel újra ki kell mennem, áthelyezni őket, majd este visszanézni… ugyanazt.

Ez az ismétlődés nem később válik fárasztóvá, hanem meglepően gyorsan. Hiába csak 2–3 órás a játék, képes elérni azt a pontot, ahol már érzem: oké, értem, mit akarsz, menjünk tovább. De a NUTS nem siet. Türelemjáték, és nem mindenki lesz erre vevő.

Látvány: blokkos, de karakteres

Ami viszont folyamatosan megtartott, az a vizuális stílus. A blokkos grafika nemcsak különleges, hanem dinamikusan változik is: nappal élénk, nyugodt színek uralják az erdőt, éjjel viszont sötétebb, tompább árnyalatokkal válik kicsit baljóssá a hangulat. Ez az egyik legerősebb eleme a játéknak, és őszintén sajnálom, hogy a környezet interakciókban és játékmenetben nincs jobban kihasználva.

Történet: elég jó ahhoz, hogy végigvigyen

A NUTS története önmagában megér egy végigjátszást. Nem üt akkorát, nem mar bele az érzelmeimbe, de kellően titokzatos ahhoz, hogy érdekeljen, mi van a mókusokon túl. A narráció és a szinkronmunka sokat dob rajta – a rádión keresztüli beszélgetések adják a játék emberi oldalát.

A technikai oldal viszont belerondít az összképbe. Framerate-esések rendszeresen előfordulnak, és egy ilyen lassú, atmoszférára építő játéknál ez különösen kizökkentő. Nem játszhatatlan, de érezhetően rontja az élményt.

Zárás

A NUTS egy érdekes ötletből született, hangulatos, de túlságosan egysíkú játék. Rövidsége ellenére képes kifárasztani, mert nem igazán variálja a saját szabályait. A látványvilág és a történet megtart, de a játékmenet nem nő fel hozzájuk.

Ez az a játék, amit inkább átélni érdemes, mint élvezni – és ez nem feltétlen bók, de nem is teljes elmarasztalás.

Értékelés

6 / 10 – Nem rossz

Különleges hangulat, de kevés változatosság. Aki ráérez a ritmusára, találhat benne értéket – mindenki más türelmét próbára teszi.