YesterMorrow

Az alapötlet: Időutazás, amire ráépíthetnének valami igazán különlegeset

A YesterMorrow története elég klasszikusnak tűnik: te vagy Yui, egy fiatal lány, akinek az életét szétrombolja egy titokzatos árnyékos támadás a Fény Fesztiválján. Az egész világod elpusztul, a családodat elrabolják, és a bűntudat, hogy nem voltál elég gyors, arra sarkall, hogy végigjárj egy hosszú utat, ami remélhetőleg visszaállítja a dolgokat a régi kerékvágásba. Az időutazás az, ami igazán izgalmas, hiszen különböző idősíkok között ugrálhatsz, hogy megoldj problémákat – így például egy szikla elzárhat egy utat a jövőben, de ha visszautazol a múltba, akkor eltűnik az akadály. Ez elég jó móka, igaz? Az első néhány alkalommal mindenképp, de aztán hamar rájössz, hogy ez a mechanika, bár ötletes, nem igazán tartja fent a figyelmedet hosszú távon.

A játékmenet: Mikor válik repetitíve az, ami egyszer szórakoztató?

Miközben az időutazás mechanikája egyes helyzetekben igazán jól működik, hamar az lesz a helyzet, hogy minden pályát ugyanazzal az elvvel kell megoldanod. Állandóan vissza kell térned a múltba és a jövőbe, hogy mindent megoldj, ami hamar monotonná válik. Sajnos a platforming és a puzzle részek nem tudják kellőképpen felpezsdíteni az élményt. Valószínűleg már több hasonló platformert is kipróbáltál, és úgy tűnik, hogy a YesterMorrow nem hoz semmi igazán újat. A mechanikák egyszerűek, de nem elég újszerűek ahhoz, hogy kitartsanak, és a fő húzóerejükként szolgáló időutazás is gyorsan kiüresedik, ha már megszoktad.

A grafika és a zene: Egy szép, de elég gyenge teljesítményű csomag

A játék grafikája egyértelműen a legjobb dolog benne. A világ színes és tele van élettel, a karakterek aranyosan megrajzoltak, és a különböző animációk, mint például ahogyan Yui haja lobog, vagy a víz hullámzik a lába alatt, tényleg ügyesek. Azonban mindez nem tudja feledtetni a játékmenet monotonitását. A zene is kellemes, passzol a hangulathoz, de sajnos mindez elvész, amikor a technikai problémák előtérbe kerülnek. A Switch-en futó verzió borzasztóan akadozik, és bár a cél a stabil 30fps lenne, több alkalommal is 10 fps alá esik a teljesítmény. Ezt persze az input lag követi, ami kifejezetten idegesítő, főleg, ha gyors reakciókat vár el a játék.

A legrosszabb az egészben talán egy furcsa villogás, ami szinte folyamatosan zavarja a képet, és bár kezdetben talán nem tűnik vészesnek, a mozgásban igazán zavaró lesz. És, hogy őszinte legyek, ez annyira intenzív, hogy egy-egy intenzívebb jelenet tényleg elrontja a vizuális élményt. A grafikai hibák hatása aláássa a játéknak azt a szép, festői megjelenést, amit szeretne sugallni.

A jövő és a múlt: Miért kell annyit visszamennünk?

Az igazi probléma talán az, hogy a játék végigismétli ugyanazokat a mozdulatokat, ugyanazokat az utakat. Bár az alapötlet ügyes, hogy a múlt és jövő közötti ugrálás révén tudunk különböző helyzeteket megoldani, az élmény nem képes túllépni ezen a mechanikán. A játék túlságosan támaszkodik erre az egyetlen újító ötletre, miközben a többi része egyszerűen elavult. Az időutazás gyorsan unalmassá válik, és mivel más különleges mechanika nem ad hozzá semmi különöset, az egész élmény elveszíti varázsát.

Végszó

A YesterMorrow egy olyan játék, ami nem tudta megvalósítani a benne rejlő potenciált. Az időutazás ötlete klassz, de túl gyorsan válik repetitíve és unalmassá. A technikai problémák, mint az akadozó frame rate és a zavaró vizuális hibák, még inkább elrontják az amúgy szép és hangulatos játékélményt. Ha mindezeket sikerülne javítani, akkor egy igazán élvezetes, szép platformer válhatna belőle, de jelen állapotában inkább elmarad a várakozásoktól.